Nem is tudom, hogy mikor ismertem meg Kun Péter séf munkásságát, mert annyi minden történt velem az elmúlt években, de azt hiszem az egész történet olyan véletlenek sorozata, amely jól megmutatja, hogy a sors mindig egymás útjába sodorja azokat, akik hasonlóan gondolkodnak.

Életemet két olyan régió határozta meg, amelynek múltja, jelene és jövője is kérdéses,de azt gondolom, hogy az adottságaik miatt nem szabad leírni őket.

Borsod és Baranya hasonló életutat járt be, ahogy a saját magam és a séf Úr múltja is tartalmas volt és megtanított minket tisztelni a beérett munka gyümölcsét. Hiszem, hogy bármilyen citromot is dob az élet, mindig van lehetőség meglátni benne az értéket, és megtalálni azt a pályát, amelyben megtanulunk alkotni és teremteni. Péterrel az ismeretségünk egyfajta véletlenek sorozata, amely az univerzum működésének is az alapja, és hiszem, hogy a gasztronómia világán belül, a tehetségek hamar felszínre kerülnek és beérnek. 

Házi libatepertőkrém savanyított főtt falusi tojással és kenyérválogatással

Már az utam is tele volt spirituális jegyekkel, amikor is egy dunántúli utazás folyamán úgy döntöttem, hogy felkeresem Komló városát, ahol egykor édesanyám született és drága nagymamám meghalt. Hihetetlen, hogy az élet körforgása mennyire meghatároz  engem és a történetem alakulását. Bár ritkán írok a jelenemről, a múltamról, de azt érzem e nélkül itt most nem lenne teljes a kép. Gyermekkoromban sokat utazhattam és sok emlékkép ma is úgy él bennem, mintha tegnap történt volna. Komlóra érkezve, bár nem ismertem fel elsőre a helyszíneket, tudtam, hogy kicsit hazaértem. Itthon vagyok az ismeretlenbe, és volt egy étterem, és láss csodát milyen gyorsan változik minden, mert ami még tegnap ott volt, lehet holnap már máshol van.  Nem tudom, hogyan jellemezném az érzéseket, mégis leülve és kóstolva a séf szívvel és lélekkel  készült ételeit, éreztem, hazaértem.

Fácán esszencia fürjtojásos grízgombóccal 

A Mecsek szőkés vöröses tájain autózunk keresztül, érzem az ősz mindig imádott stílusát, amely szívbemarkolóan idézi meg a fiatalkorunk talán sosem volt békeidőit. A nyár elmúlt, és elbújtak vele együtt azok a pillanatok is, amik olyan boldog emlékeknek gyújtanak fényt a szívemben.

A régi ütött – kopott házfalak friss vakolatot kaptak, a szobákban már mások élik meg élő élményeiket, nekünk pedig utat mutatnak a jövő felé az elmúlt lelkek elhomályosuló ujjai. 

A lenyomatok, a város jelképei ma is elénk tárják a múlt csillogó reménységeinek bányákból kiürült szellemiségét, miközben mi, akik még hallomásból ismertük a múlt ígéreteit, új szenvedélyekben látjuk a kimerült régióink lehetőségeit. Bár apáink és nagyszüleink még hitték, hogy a föld alatt találják meg a boldogulás kulcsát, mi tudjuk, hogy a gyermekeink jövője a természet szépségeiben és kincseiben gyökerezik.

Fokhagymás tejben pihentetett szűzpecsenye érméi bundázva, vajas pirított petrezselymes burgonyával 

Komló – Miskolc, két külön ipar, amely kéz a kézben járt, ma már egyre kevesebb nyoma maradt, az egykor virágzó, ereje teljében lévő iparosoknak. De hisszük, hogy a régióban rejlő lehetőségek a gasztrokultúrában fognak majd újra éledni. Kun Péter séffel telefonon beszélgetünk, régiókról, életről, családról, edukációról, lehetőségekről, miközben ő újra és újra megteszi útját a múltból a jövő felé.  Mindketten hiszünk a magyar gasztronómia változásában, fejlődésében. Új könyve is egy lépcsőfok az élet fárasztó emelkedőjén, amely talán ahhoz az úthoz vezet, ami majd a végső kiteljesedés felé enged bebocsátást. Mindketten hasonlóan gondolkozunk, jó olyan emberekkel találkozni, beszélgetni, akivel tudjuk, hogy megegyezik a véleményünk alkotásról, ételekről, az életről.

Kun Péter Pécsen született, új könyve a Gourmet Csárda most kerül a polcokra, amelyet mi is nagy kíváncsisággal várunk. Sokszínű, tehetséges és kulturált, amely már az ételeiből is átjön. A gasztronómia egyik csodája, hogy számtalan dolgot átadnak a tányérok, amelyeket létrehoz.  Alkossunk képet magunkban egy – egy fogás alapján és meg fogunk lepődni, hogy kit takar a háttérben. Péter a ChefKalauz, a Deseda Kapuja és a Kalafarm Étterem és Panzió konyhafőnöke, amely utóbbi sajnos a közelmúltban bezárt. Külsőre inkább gondolnánk egy nagyszájú gengszternek, aki épp most lépett ki valami Hip – Hop banda lemezborítójáról, de nem, ő egy hihetetlenül kreatív és sokszínű egyéniség, aki gondos  precizitással teszi azt, amit csinál. Nem kell mondanunk, hogy nagy szerelme a gasztronómia, amely a család mellett a legfontosabb számára. Nehéz vele interjút készíteni, mert mindig úton van, a miénk pedig inkább egy jó baráti beszélgetés volt, mintsem kérdések és válaszok robotizált társalgása. 

Jó érzés tudni, hogy vannak emberek, akik megnyílnak számodra, őszintén mesélnek sorsról, munkáról, fejlődésről. Miközben egy délelőtti napsütéses órán beszélgetünk, megismerek egy elszánt, végtelenül lelkes embert, aki hisz a vidék gasztronómiájának felvilágosodásában. Sokszor visszatérő elem az édesapja, aki számtalan módon inspirálta életútján. Ő is én is elvesztettünk egy – egy olyan embert akik nagyon sokat jelentettek számunkra és még most is irányítanak minket, hogy ne vesszünk el a mindennapok sürgés – forgásában. 

Őszi, borús időben érkezünk meg Komlóra, de az időjárás is érzi, hogy szükségünk van arra, hogy ránk mosolyogjon a Nap. Verőfényben minden kicsit másképp hat, az ételek íze pedig feloldja a bennem rejlő családi emlékképek elfeledett aromáit. Ízek, illatok, állagok, a séfnek lehetőségek, nekünk élmény borostyán, amelyek új életre kelnek.

Ismeretlen ismerősként fogad, pedig még sohasem találkoztunk, Ő a séf szerepében, én pedig az izgatott vendégében teszem a dolgom. Kicsit félve, de reménykedve vágok bele  a vasárnapi ebéd boldogító szertartásába. Miközben élvezem a szebbnél szebb fogásokat, folyamatosan cikáznak a gondolatok a fejemben, keresek és párosítok, a tepertőkrém, a savanyított tojás, a fácáneszencia, a rántott hús, újabbnál újabb kombinációk alakulnak ki, és így változik, fejlődik és érik meg az egyén kulináris szociokultúrája. A miskolci lakótelep poros utcáiról jöttem, mégis a családi hagyományok és lehetőségek megteremtették számomra azt, hogy úgy értékeljem a gasztronómiát, ahogy teszem most. Péter számára más közeg volt a hajtóerő, amely elkalauzolta a jó irányból, de édesapja segítségével rátalált egy útra, amely már  kifizetődő, mert vannak olyan emberek akik hisznek benne és értékelik, mind szakmailag, mind pedig emberileg. 


Fokhagymás tejben pihentetett szűzpecsenye érméi bundázva, vajas pirított petrezselymes burgonyával 

Fura dolog visszatekinteni a múltba, mindig azt hajtogatva, hogy mi csak előre nézünk, pedig a személyiségünk komplexitása nem csak a mostból áll, hanem minden rezdülés és történés ott van elrejtve az arcunkban, és amikor az utódaink majd ránk nézve meg szeretnének ismerni, akkor talán kicsit majd időutazónak állnak és történeteink az Ő fejlődésük lehetőségeivé válnak majd. Hiszem, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy kicsit hozzáadjunk az országunk, a régiónk, a közvetlen környezetünk fejlődéséhez, hogy mi is meghatározzuk annak értékeit, miközben teret adunk másoknak is, hogy megismerjék, bemutassák hagyományainkat, lehetőségeinket, termékeinket. Legyen az Borsod – Abaúj – Zemplén vagy Baranya, a gasztronómia megnyithatja a kaput a jövő generációi számára arra, hogy újra egy erős és magabiztos , valamint büszke régiók legyenek. 

Most még talán nehéz elhinni, de a vidéken egyre erősebb gasztrokultúra épül. Azok a dinamikus szemlélettel megáldott kreatív séfek, mint Kun Péter, képesek átalakítani és feloldani a vidék kissé megragadt szemléletét, és egy új és sokkal erősebb közösséget megalkotni, amely a hagyományok tisztelete mellett képes megfelelni a nemzetközi trendeknek is.

Azt gondolom, hogyha tíz év múlva olvasom ezt a cikket, majd kicsit furának fog tűnni, hogy még ki kellett emelni a vidéki régiók erősségeit, pedig ha azt vesszük figyelembe, hogy az ország nagy része ide tartozik, akkor fura, hogy mennyire kevésbé támaszkodnak a saját értékeikre. Azonban ahhoz, hogy ezeken a területeken is elinduljon a fejlődés összefogásra van igény, amikhez szükség van egy fizetőképes keresletre, egy komoly felvevőpiacra és egy kiszolgáló háttérre, akik támogatják majd az olyan lelkes és tehetséges emberek munkáját, mint a Péteré.  

Kaiserschmassn (Császármorzsa mákkal sütve és szeder csatnival

Őszinteség.  Ez most egy nagyon divatos szó, de hiszek benne, hogy a gasztronómia az egyetlen olyan  fogalom, hely, lehetőség, ahol ez a kifejezés tényleg valós képet mutathat. Tartom ezt úgy, hogy azért valljuk be, kevés helyet találunk, ahol tényleg frankó minden. A tányérok, a tálalás, az aromák, az ízek és az illatok, valami olyan földöntúli egésszé állnak össze, amelyben kifejeződésre jutnak azon tulajdonságok, amelyek megmutatják az egyén belső személyiségét. És így a végén, szeretném kifejezni azt a fajta a érzésemet, amelyet az olyan helyek, szakemberek, szaktudás fele érzek, mint Péter, aki megteremtik számomra, hogy tudjak rajongani értük.

Végszóként pedig nem is lehet más, mint egy hiteles ember szavai az újrakezdésről, és ez legyen minden hátrányban lévő régió jelmondata is, hogy tovább kell menni, keresni a kihívásokat, de sosem szabad feladni, ha az élet kisebb – nagyobb akadályokat gördít is elénk. 

.

One thought on “Séfportrék: Kun Péter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.