A @gasztroworld és a Gasztrokibic írása

A nyár derekán járunk. Már túl vagyunk az eper, a málna és lassan az uborka szezonján is. Bár az ősz rohamosan tart felénk, azért aggodalomra semmi okunk. Soprontól – Gyuláig, mindenhol lecsót főznek.

Még a pesti népek szatyrában sem látni egyebet, mint paprikát, paradicsomot és kenyeret. Talán a frissessége, szezonális jellege vagy a millió féle elkészítési módja teszi ilyen népszerűvé, azt nem tudjuk. Ami viszont biztos, hogy ez idő tájt Magyarországon mindenki lecsót főz.

Lecsó a Beefbar Budapestben

Paprikásan, paprika nélkül, rántással vagy éppen anélkül, ki-ki saját ízlésének megfelelően kotyvasztja a kondérnyi nedűt. Ahogy Krúdy egykor megírta, nyáron együnk paprikát és paradicsomot, télen pedig lecsót. Szép utalás ez a lecsóról alkotott tévhitre, mint, hogy az csak nyári étel lehetne.

Azért olyan parádés és sokszínű, mert annyi lehetőség van benne. És, ha már télen egy kis lecsós húsra vágyunk, elég felolvasztani a nyáron lefagyasztottat, vagy felnyitni egy üveggel. A magyar konyha egyik leghíresebb étele, mégsem magyar eredetű és talán nem is annyira nyáriként kezdte pályafutását. Bár tartsanak minket eretneknek, a lecsó világhírűvé válását a magyar konzerviparnak köszönhette leginkább. De mára már hasonlóképp internacionális, mint a gulyás, vagy a halászlé.

Mégis a hazai gasztrokultúra egyik legsikeresebb fogásává vált az elmúlt bő 50 évben, amely azzal magyarázható, hogy a lecsó valamilyen módon szépen beleillet a magyar konyháról alkotott képletünkbe és azt szépen lassan saját magunkévá formáltuk.

Friss lecsó kolbásszal és konfitált karajjal a Séf Utcájában

Pedig, ha hitelesek akarunk lenni ennek az ételnek az eredetével kapcsolatban, akkor ki kell emelni, hogy az egykor ideérkező bolgár kertészek honosították meg az 1870 – es években, ahogy a paprikát és a paradicsomot is. De a mi lecsónk nem bolgár étel, ilyen szavuk sincs. Az magyar étel, a miénk és igenis nyári!

“Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.”

Cserna – Szabó András jól fogalmazza meg a lecsó szociális lélektanát, hiszen, ahogy a mondás is tartja, ahány ház, annyi típus, vagyis annyi féle elkészítési módja van. Mi például cukkinivel és húsgombóccal készítjük. De van aki szalonna alappal, más pedig tojással, vagy zöldbab főzelékkel kívánja meg. Furák vagyunk mi magyarok, de a legjobb lecsót mi főzzük és tunkolásban is verhetetlenek vagyunk! Bárkit is kérdezzünk meg, a lecsó, mióta itthon ismertté vált, valamiért ennek az évszaknak a sláger fogása lett. Hiszen ilyenkor van szezonja a paradicsomnak, paprikának és valljuk be, mindannyiunk emlékében a forró nyáresték családi fogásaként jelenik meg.

Lecsó a Levesben Miskolcon! Sous Vide tojással és gomolyával!

Már – már groteszknek tűnhet más évszakba helyezni, mintha nyáron szerveznénk disznótort. Mert valljuk be, abból készül a legfinomabb és legjobb lecsó, amelynek alapanyagát Mi magunk gyűjtjük be. És ezt Váncsa István szavaival zárom, hiszen nála jobban senki nem fogalmazta meg még a lecsó ideáját.

A lecsó maga a szabadság.

Az benne a jó, hogy gyakorlatilag végtelen teret enged a fantáziának meg az improvizációs képességeknek, és valójában egészen különlegesen hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember elrontsa.

Tehát mindenki menjen a kertbe, piacra, boltokba és találja fel a maga lecsóját!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.