A világ gasztronómiája című cikksorozatunkban szeretnénk átfogó képet nyújtani a Föld sokszínű kulináris helyzetéről. Az első részben a kevésbé ismert Māori konyhát szeretnénk bemutatni.

Mostanában még fontosabbá válik, hogy megismerjük a minket körülvevő világ elveszőben lévő kultúráit és újra felfedezzük a bennük rejlő ősi tudást, amely hasznos lehet a következő évtizedekben bekövetkező környezeti problémák túlélésében.

Charles Royal Māori menüje (Photo by Cinzia Jonathan)

Manapság egyre inkább szembetűnő problémákkal jelentkeznek a minket körülvevő természet kizsákmányolásának hatásai. Ezekre a vészjelzésekre még jobban oda kell figyelnünk és vissza kell térnünk azokhoz az ősi módszerekhez, amelyek fenntarthatóan kezelték a minket körülvevő világot.

A föld beteg és haldoklik!

Néishté Kiva, amerikai őslakos versének kezdő sora

Új – Zéland őslakosai a Māori -k. Dél – Kelet Polinéziából érkeztek valamikor 1300 körül, majd letelepedtek a szigetvilágban és kialakították sajátos kultúrájukat. Az Ő társadalmuk is átment azokon a nyomasztó változásokon, amelyeken a többi ősi amerikai és polinéz nép, amelyek megszenvedték az európai hódítások keserű hatásait. A 18. században a szigetre érkező európai hódítók feldúlták és szétrombolták. 1840 után a maorik elveszítették földjeiket, nyelvük és kultúrájuk a hanyatlás útjára lépett, népességük viszont a 19. század végére növekedni kezdett, az 1960-as években pedig a kultúrájuk kezdett felemelkedni. A Māori kultúra egyre inkább központi szerepet játszik a modern Új – Zélandon. Egyre több őslakos leszármazott ismeri fel a kultúrájukban rejlő értékeket és térnek vissza a hagyományaikhoz.

Māori harcos Photo by holgerheinze0 

Ez a kultúra nagy jelentőséget tulajdonít a természetes környezetnek – az erdőknek, a tengernek, a folyóknak, a tavaknak és a hegyeknek. Az őslakos maori emberek hagyományosan vadászok, gyűjtők és növénytermesztők voltak, akik az erdőből, a patakból, a tengerből és a kertből is beszerezték azokat az alapanyagokat, amelyek a megélhetésükhöz fontos volt. Az egykor Polinéziából ide érkező emberek magukkal hozták a kultúrájukban fontos élelmiszereket, mint pl. az édesburgonyát (kūmara). A ” Kai”, amely Māori nyelven ételt jelent alapvetően összefoglalja mindazt, amit Új – Zéland őslakosságának a főzés jelent. Ebben a szóban összpontosul mindaz, amely kifejezi azt a ősi tudást, amely egyre jobban elveszik a modern világunkban. A maori kai a kai moana (a tengerből származó ételek) és a kai whenua (a földből származó ételek) finom kombinációját jelenti. A frissesség és a természetes ízek képezik a maori főzés lényegét.

A māori étrend madarakon és halakon alapult, amelyeket vadon élő gyógynövények és gyökerek egészítettek ki. A törzsi kertekben a maori gyökérnövényeket is termesztett, beleértve a burgonyát és a kumarát. A vörös, arany vagy narancssárga változatban kapható kumara másutt édesburgonyaként ismert. A maori ősök Polinéziából Új-Zélandra hozták az olyan zöldségeket, mint a taro és a jam, a kumara különösen édes összetevő, és nagyon népszerű a hagyományos maori ételekben, valamint a modern kiwi konyha ételeiben. Nem véletlen, hogy a tenger gyümölcsei alapvető részét képezik a maori konyhának, A tengeri apróhalak (inanga) különösen kedveltek, gyakran készítik el forró olajban kisütve, vagy pogácsaként. A Kukut vagy a kagylót önmagában és különféle konyhai formákban is használják, beleértve a hangiban is. Az új-zélandi zöld kagylók világhírűek és rendkívül ízletesek. Az egyéb tenger gyümölcseit is színesen alkalmazza a maori konyha mint pl. a kina-t vagy tengeri sünt, tipa-t vagy fésűkagylót, koura-t vagy édesvízi rákot, paua-t vagy abalone-t és a ció-t vagy osztrigát. A Rewena pararoa (hagyományos maori savanyú kovász) nagyon kedvelt és sok étkezéshez illik. A belőle készült termékeket hétvégi piacokon, speciális kenyérüzletekben értékesítik, Ez a finom kenyér maori burgonyából (taewa tutaekuri) készül általában.

Közkedveltek a természet kínálta fűszerek és gyógynövények is. A Harakeke vagy az új-zélandi len szuperétel, gazdag omega-3-ban. Finomítatlan olajként és fűszerként kapható. A Horopito a hagyományos borsot helyettesíti a maori főzésben, és háromféle változatban kapható . A tengerparti területeken található Kawakawa gazdag erdei aromával és könnyed ízzel rendelkezik. Szárítják, és különféle ételek ízesítésére használják. Egy másik gyakori fűszer a korengo (tengeri gyom), nyers állapotban vagy szárítva alkalmazzák. Az édesvízi folyók közelében található kowhitiwhiti vagy vízitorma enyhe mustárízű – kiváló mindenféle húshoz. Pikopiko páfrány adnak az ételekhez, hogy természetes erdei ízt kapjanak. Puha vagy koca bogáncsot sertéshússal tálalják, amelynek kissé keserű íze van. A manuka fát füstölésre is alkalmazzák, de a az Új-Zélandon termelt legjobb méz forrása is, amely híres gyógy- és fertőtlenítő értékéről. Amikor Pākehā (európai) telepesek megérkeztek Új-Zélandra a Māori -kb magukévá tették az általuk hozott új ételeket, és elkezdte őket termeszteni. Ilyen növények között volt a búza, a burgonya, a kukorica, a sárgarépa, a káposzta és egyéb zöldségek. Māori juhokat, sertéseket, kecskéket és baromfit is tenyészteni kezdtek.

Pikopiko páfrány (Asplenium bulbiferum)

A Hāngi a māori társadalom legfontosabb főzési formája, amely során az ételkészítés legősibb formáját alkalmazzák, amikor is egy földbe ásott verembe kerülnek az alapanyagok és itt főnek meg. A hāngi lerakása, vagy lefektetése magába foglalja a főzési folyamatokhoz szükséges kövek felforrósítását, majd az ásást, az összecsomagolt alapanyagok lehelyezését, majd befedését. Az olyan területeken, ahol komolyabb termikus tevékenység zajlik, mint pl. Rotorua, a természetesen kialakult forráspontokat és gőzöket alkalmazzák a főzéshez.

A sikeres hangi titka a jó elrendezésben rejlik!

A gyarmatosítás és a modernizáció átalakította ezt a módszert, a takaráshoz alkalmazott leveleket leváltották a zsákok és ruhák, a köveket pedig felváltották az acél-, és vashulladék. A módszer technológiai részletei általában a törzseken belül generációról – generációra terjedt, és általában csak pár ember értett hozzá azon belül. A modern időkben újra felfedezik ezt a főzési módszert, és beépül az ország turisztikai attrakciói közé. Ma már gázzal fűtött úgynevezett hāngi gépeket használnak sok helyen. A Whakatane-ban található NATIVConnectioNZ tanítja a látogatókat, hogyan kell elkészíteni saját modern hāngi földkemencét. A māori konyha ma újra a revolúcióját éli, köszönhető az olyan sztárséfeknek, mint Monique Fiso, aki sokaknak a Netflix híres sorozatából lehet ismerős. A maori-szamói séf jelenleg az új-zélandi kulináris élet egyik legfontosabb csillaga, részben annak köszönhetően, hogy főszerepet játszik a díjnyertes Netflix főzőshow-ban, a The Final Table-ben, amelyben a világ 23 legjobb séfje ellen versenyezett. Ezután szerepelt Gordon Ramsey Új utakon című műsorában is.

He kai kei aku ringa –

 A kezem végén van az étel

māori közmondás

Monique Fiso Wellingtonban született egy szamoi és māori származású családba. Kulináris diplomát szerzett a Wellington Institute of Technology – ban, majd Martin Bosle híres új-zélandi séf mellett dolgozott. Később New York-ba költözött, hogy tovább építse a gasztronómiai karrierjét és kibővítse a tudását. Több Michelin – csillagos étteremmel rendelkező séffel dolgozott együtt, mint például Brad Farmerie-nél, Missy Robbins-nál és Matt Lambert-nél. 2016-ban visszatért Új-Zélandra és megalapította a saját éttermét a Hiakai-t. A Hiakai az egyik legegyedibb étkezési élményt nyújtja.  Az étterem Wellington külvárosában található, amely 2016-ban egy pop-up étkezési sorozatként kezdte meg az életét, célja pedig az volt, hogy újra felfedezze a māori konyha technológiáit és alapanyagait, valamint az ebben rejlő innovációt.

Hiakai – melléknév

Jelentése: 1. Éhes, 2. Vágy, igény, az étkezés iránti vágyakozás.

A māori-k nagyszerű innovátorok voltak az élelmezés és a föld területén. Kifejlesztették a saját földi főzési stílusukat (hāngi), és sikeresen adaptálták a hawaikiből hozott növényeket és zöldségeket az Aotearoa (Új-Zéland) sokkal hidegebb környezetéhez. Ezeket a módszereket több évszázadon át továbbfejlesztették és ma is táplálják az Aotearoa hiakai (őslakos) embereit. Monique célja, hogy megdöntse a maori konyhával és összetevőivel kapcsolatos ötleteket, kutatva és bemutatva a māori és polinéz összetevőket modern és innovatív módon.

“He kai kei aku ringa” – Az étel, amelyet a kezem ad (Māori közmondás) / Monique Fiso séf

2017-ben az Új-Zélandi Innovációs Tanács Hiakai-nak odaítélte a “Díjnyertes maori fejlesztés” , valamint az “Év induló innovációja” és “Új-Zéland legfelső szintű innovációja” kitüntető címeket. A beindítása óta a Hiakai vezető újítónak bizonyult az új-zélandi gasztronómia számára. A Monique Fiso séf által kidolgozott kifinomult menük megkérdőjelezik a maori ételek status quo-ját Új-Zélandon, miközben vezető szerepet játszanak a maori ételek kultúrájának életben tartásában.

Ez a séf új utat állít fel, és megmutatja az élelmiszer-közösségnek, hogy mennyire jók lehetnek az Új-Zélandon termesztett alapanyagok.

Lauraine Jacobs

Monique Fiso és a hozzá hasonló māori séfek fontos szerepet töltenek be abban, hogy az új-zélandi embereken keresztül a világ felfedezze az ősi törzsekben rejlő hasznos tudást. Manapság Új-Zéland legjobb éttermeiben megjelennek az olyan alapanyagok, mint pl. a horopito (māori paprika), a pikopiko (ehető páfrányok) és a kawakawa (māori bazsalikom) a menükben, amelyek egykor az őslakos kultúra mindennapi részét képezték és zavart keltenek a nemzetközi kulináris rajongók körében. Ezeknek a vadon élő növényeknek az egyedi ízei nemcsak extra fűszert adnak a már világszerte ismert helyi termékekhez, hanem maguk is szilárdan megteremtik az új-zélandi élelmiszer-azonosságot.

Új – Zéland, a folyton formálódó föld szigete / Pre – Dessert: vörös matipo szorbet, tarata gin

Ezek az emberek folyamatosan azon dolgoznak, hogy újra közkedvelté tegyék azokat az alapanyagokat és technológiákat, amelyeket a māori emberek már több ezer éve alkalmaznak. Céljuk, hogy újra felfedezzék azokat, és a modern gasztronómia segítségével olyan ételeket alkossanak, amelyek megállják a helyüket a kortárs kulináris világban. Kutatva és bemutatva a maori és polinéz összetevőket modern és innovatív módon. Az olyan alapanyagok, mint például a Tītī (amely egy tengeri viharmadár féle) , a Red Matipo (Myrsine australis) és a mamaku (Cyathea medullaris – egy páfrányféle) jellegzetesek a māori konyhában, ritkán láthatók az éttermi menükben, de Monique Fiso éttermében a Hiakai degustaciós menüjében rendszeresen szerepelnek.

Moszatba csomagolt hal fatüzelésű grillen készítve, karalábé, kagyló, alma és tengeri zöldségekben főzve. Hal és citrom emulzióval fejezik be. Photo by Hiakai

Az ő éttermében folyamatosan kísérleteznek, fontosnak tartják, hogy minél több alapanyagot megmutassanak és megismertessenek a vendégekkel. Minden hét elején Monique, legalább egyik séfje kíséretében, Wellington domboldalain kalandozik, és összetevőket gyűjt az étterem ételeihez, mint például a zöld ajkú kagyló fagylalthoz. A menü folyamatosan változik, de az étkezők, akiknek szerencséjük van, hogy egy asztal lefoglalhattak, megkapják a menü hátoldalán az alapanyagokról az összes információt, és Fiso pincérei minden ételt alaposan megismertetnek. Hatalmas terhet hordoz, hiszen Ő lett annak a gasztro-forradalomnak az arca, amely mostanában Új – Zélandon végbe megy és a fiatal māori generációk a hagyományaik újraéledését látják. Vállára tette, hogy megmutassa az új-zélandi állampolgároknak és a világnak, hogy az a māori konyha, amelyet az európai gyarmatosítók nem tartottak elég kifinomultnak, és amelyet sokan leértékeltek, ugyanolyan fontos lehet, mint a francia vagy az indiai konyha akár. Éttermében arra törekszik, hogy minden étellel megünnepelje mindazt, amit magával hozott az ősein keresztül.

Manono Kahawai és savanyított dinnye, Photo by Hiakai

A másik híres māori séf Charles Pipi Tukukino Royal, aki több mint 10 évet töltött el az új-zélandi hadseregben, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az országban újra felfedezzék az őslakos konyhában rejlő lehetőségeket és visszatérjenek a saját identitásukhoz. Ez a nép nagyon szoros kapcsolatot ápol az őket körülvevő környezettel, amely meghatározza a kulináris kultúrájukat. Új-Zélandon, a māori őslakosok jelentősen kötődnek a Földhöz és az éghez. Sok generáció alatt kialakult egy szoros kapcsolat a Papatuānuku-val (a Föld Anyával), amely nélkülözhetetlen életmódjukká vált. Ez a kapcsolat biztosította a māori-k egészségét és jólétét. Az európaiak megérkezésével ezek a kulturális hagyományok egyre inkább kikoptak a hétköznapi emberek életéből, és átvették a helyüket a bevándorlók által meghonosított étkezési szokások. A modern időkben a māori konyha szokásai már – már csak a turizmusban voltak fellelhetőek, ott is nagyon stilizáltan.

Charles Royal, Photo by Cinzia Jonathan

Charles Royal évek óta kísérletezik, hogy újra meghonosítsa az őslakos konyha alapanyagait. Ma virágzó vállalkozást folytat, őslakos gazdaságoktól szerzi be az alapanyagokat Új-Zéland őshonos erdőiből. Vállalkozásában, a Kinaki-ben vezető szerepet játszik a vadon élő gyógynövények és ehető páfrányok újbóli felfedezése, amelyeket általában figyelmen kívül hagytak az új-zélandi konyhában a korai māori település óta, ezek mostanra sokkal nagyobb teret kaptak és beépültek az ország modern gasztronómiájában. Nagyon fontos amit csinál, hiszen nem csak beindította, de fent is tartja az őslakos konyha iránti érdeklődést. A Kinaki-n keresztül őshonos termékeket árul, irányítja azok betakarítását, māori ételeket főz és különböző workshopokat vezet, valamint szakácskönyveket is ír. Elkötelezetten reklámozza és árulja azokat az alapanyagokat, fűszereket, amelyek az őslakosok egykor is alkalmaztak.

Végül bejártam az egész világot, és a szabadidőm nagy részét a különböző konyhák kipróbálásával töltöttem. Beleszerettem Cajun Creole-ba az Egyesült Államok déli részén – a régi és az új világ kulináris keverékébe!

Charles Pipi Tukukino Roya

Charles és Tania Royal 2001-ben alapították a KINAKI ™ Új-Zélandot azzal a céllal, hogy újjáélesszék a őshonos alapanyagok és főzési technológiák iránti érdeklődést. Több éves tesztelés és kutatás után Charles és Tania finomították a tea- és gyógynövénykészítés folyamatát, hogy az Új-Zéland őshonos gyógynövényeinek legjobbjai legyenek. Sok év telt el a nagyon szerény kezdetek óta. Manapság a KINAKI ™ a világ minden táján terjeszt termékeket kulináris és otthoni felhasználásra. Charles Pipi Tukukino Royal szüleitől örökölte a māori hagyományok és kultúra iránti tiszteletet, majd ismereteit az új – zélandi hadseregben kamatoztatta, miközben megismerte és felfedezte a világ kulináris kultúráit, sosem feledkezett meg a saját gyökereiről. Vezető szerepet játszott a kiwi gasztroidentitás elterjedésében. Édesanyja a Te Whãnau-ã-Apanui törzsből, az északi – sziget keleti részéről, míg édesapja a Ngãti Raukawa ki te Tõnga törzsből Wellington északi részéről származik. Ez határozta meg gyermekkorától kezdve a főzéshez való hozzáállását. Wellingtontól északra, Kãpiti-ben (Ngãti Raukawa) éltek, majd 10 évet töltött el a hadseregben, ahova 1980-ban 15 évesen jelentkezett, majd két évet húzott le katonai kadétként. Ekkor rengeteg ismeretet szerzett azoktól az ex-vietnámi veteránoktól, akik Délkelet – Ázsia dzsungeleiben harcoltak és éltek túl, annak köszönhetően, hogy tudták mely növényeket lehet elfogyasztani. Ez az ismeretszerzés része volt a túlélési tréningeknek, amelyet később beépített a saját konyhájába, majd később tovább gyarapította tudását.

Photo by Cinzia Jonathan

Később elvégezte az  NZ Army Chefs képzését, amellyel bárhol a világon elhelyezkedhetett, majd a leszerelés után három évig dolgozott az  Air New Zealand-nál, ahol az első és az üzleti osztályok Flight Kitchen kiszolgálásában vett részt. Szakmai életútja sokfelé elvezette a világban, főzött a milánói Four Seasons Hotelben, Rómában a 4 Leone-ban, az ausztráliai Hyatt Hotel Adelaide-ban, San Antonio-ban és Austin-ban, Texasban, valamint az új-zélandi főkonzulátus rezidenciájában Los Angelesben. Amikor elhagyta az Air New Zealand-ot, a Wellington melletti Paraparaumu-ban nyitotta meg az első éttermét, a Brier Patch-t. Egy idő után elkezdte újra felfedezni a Mãori konyha alapanyagait, hagyományait és rejtett értékeit. Amikor már séfként egyre magasabbra jutott, elkezdett azon gondolkodni, hogy Új – Zéland egyik legnagyobb kulturális és kulináris kincsét miért mellőzik annyira, és miért csak turisztikai vásárfiaként hasznosítanak. Bár családja körében való tapogatózás nem hozott megfelelő eredményt, egyszer egy idős bácsi által felkínált lehetőség mutatta meg az irányt. Az első általa felhasznált alapanyag a pikopiko páfrány (Asplenium bulbiferum) volt, amelyet egy borsólisztes tortilla tetejére rakott díszítésként. Néhány turista többet akart tudni róla, amely az Ő érdeklődését is felkeltette, így elkezdte kutatni az akkor még ismeretlen Mãori konyhát. A mai napig kitart elképzelései mellett, amelyet egykor az ösztönzött, hogy az emberek nagy része elvesztette a kapcsolatát a kulturális örökségével. Az ő munkássága rávilágított, hogy mennyire fontos újra felfedezni a Mãori konyhában rejlő sokszínűséget és értékeket, illetve annak megértése, hogy mennyire fontos eleme az étel a kulturális megértés fejlesztésének. A helyi alapanyagok, hagyományok és technológiák megértése és hasznosítása hozzájárul a helyi és regionális népcsoportok megmentéséhez és fennmaradásához.

Photo by Cinzia Jonathan

Ezen séfek munkája rávilágít arra, hogy mennyire fontos a kizsákmányolt és gyakorlatilag megsemmisített őslakos kultúrák ismerete a világ számára. Ma a világ népességének nagy része azoknak a takarmánynövényeknek köszönheti a fennmaradását és a fejlődését, amelyek az Újvilág felfedezése előtt gyakorlatilag ismeretlenek voltak számukra. A felfedezések kora előtt gyakorlatilag az európai népesség csak olyan helyben is megtermelt gabonafélékre támaszkodhatott, mint pl. a búza, a rozs, az árpa és a zab. Később Ázsia területéről a rómaiak által behozott rizs is meghonosodott, de gyakorlatilag a kontinens elég szegényes kínálattal rendelkezett az olyan zöldségek behozatala előtt, mint a burgonya, a bab, a kukorica, a paprika, a paradicsom, a napraforgó, a cukkini, a chili, a kakaó, a földimogyoró, stb. De nem csak kulináris értékeket származnak az őslakosoktól, hanem olyan ősi gyógymódok és hatóanyagok is, amelyek előtte ismeretlenek voltak az európaiak előtt, ma pedig nélkülözhetetlenek a dollármilliókat termelő modern gyógyszeripar számára, akik rengeteg pénzt és energiát fektetnek abba, hogy ezeket a módszereket és természetes hatóanyagokat szabadalmaztassák. De mit kaptak ezért az őslakos közösségek? Leigáztuk, gyakorlatilag megsemmisítettük ezeket a közösségeket, majd az európai gyakorlatokkal visszavonhatatlan károkat okoztak a környezetükbe. Ma a cél, hogy valamilyen szinten visszaállítsuk és megóvjuk a jövő generációk számára azokat a létfontosságú ismereteket, amelyeket még meg lehet menteni.

Charles Royal indigenous food trail in Rotorua – Pikopiko, Koru, Forest

A felfedezések kora óta elterjedt monokultúrás termesztés nagyban hozzájárult a biológiai sokféleség hanyatlásához. Ma már tudjuk, hogy ez a mezőgazdaság módszer nem fenntartható, nagyon kiszámíthatatlan és nem csak gazdaságilag, de mint az emberi faj fennmaradásának szempontjából is nélkülözhetetlen. Az olyan jelentős terméshibák, amelyek monokultúrás környezetben jönnek létre katasztrofális következményekkel járhatnak az emberi társadalomra. Ilyen volt az 1841-ben bekövetkezett ír burgonyavész is, amely több, mint egymillió ír halálát okozta, és azóta is „a nagy éhínség” (Great Famine) néven emlegetik. A betegséget a Phytophthora infestans vagy “vízipenész” nevű mikroorganizmus okozta. Royal célja, hogy újra meghonosítsa az őshonos új-zélandi termékeket a sziget gasztronómiájában, ezzel arra ösztönözve az őslakosokat, hogy felfedezzék az őket körülvevő természet nyújtotta értékeket, illetve, hogy ezeket az alapanyagokat újra beépítsék a hétköznapi táplálkozásukba. Ezzel arra ösztönzi az ország mezőgazdaságát, hogy a permakultúra támogatásával elősegítsék az ország biodiverzitásának a fennmaradását, illetve megvédjék azt az egyedi és sebezhető ökoszisztémát, amely őket körülveszi.

Pikopiko, Photo by Cinzia Jonathan

A elköteleződésével a Mãori alapanyagok iránt egyre népszerűvé vált az országon belül, amellyel felhívta a figyelmet arra, hogy milyen gazdag kulináris hagyományokkal rendelkeznek a helybeliek. Ennek a gazdag gasztronómiai hagyatéknak a bemutatása ma már egyre népszerűbb turisztikai attrakció, amely erősíti a keresletet a hagyományos őslakos termékek iránt. Új – Zélandon megnőtt a kereslet az őshonos gyógynövények és alapanyagok iránt, ez a folyamat pedig élénkítette az ország gazdaságát. Egyre több vállalkozás kezdett el a vadon begyűjthető növények és termékek feldolgozásával és árusításával foglalkozni. Ehhez kapcsolódóan erősödött az élelmiszerturizmus is, amely során az érdeklődők megtanulhatják, hogy melyik növény mire használható fel. Ma már egyre inkább rávilágít ez a folyamat arra, hogy mennyire fontos is, hogy egy fenntartható világban éljünk, mert bármelyik nap eljöhet az az idő, amikor újra rákényszerülünk majd arra, hogy visszatérjünk a természet kínálta értékekhez, az ősi tudáshoz.

Mãori Hangi

A frissesség és a természetes ízek alkotják a Mãori főzés lényegét. Ma az őshonos alapanyagokat, valamint a hagyományos főzési technológiákat is alkalmazzák a modern éttermekben, amivel hozzájárulnak az ősi kulturális hagyományok újjáéledéséhez, megmentve a mára elveszőben lévő őslakos tudás maradványait.

Photo by Hiakai

Az Új-Zélandon elindult folyamatok felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire fontosak azok az ismeretek, amelyek mára eltűnőben vannak az egyre átalakuló világunkban, azonban azt is megmutatja, hogyha meg szeretnénk menteni a Földet és átadni az unokáinknak, akkor vissza kell térnünk az elődeink által ránk hagyott tapasztalatokhoz és ismeretanyaghoz, felhasználva azt egy élhetőbb jövő alapjaként.

Halnyárs, glaze, kagylópor, füstölt ikra, kaipara osztriga, horopito mignonette szósz, Photo by Hiakai

Az erdőirtások és az óceánok kizsákmányolása, a klímaváltozás problémája rávilágít arra, hogy az eddig ismert világunk veszélyben van és új módszerekre van szükség, hogy a fennálló globális környezeti válságot megakadályozzuk. A gazdaság különböző területein alternatív enyhítő módszerekre van szükség feltétlenül ahhoz, hogy elérjük a környezetvédelem olyan szintjét, amely az erőforrások fenntarthatóságának biztosításához szükséges a jövő generációi számára.

Photo by Hiakai

A környezetükkel tudatosan együtt élő, holisztikus szemlélettel rendelkező őslakos ismeretek egyedi perspektívákat kínálhatnak a természeti erőforrások megőrzésével és irányításával kapcsolatban. Az őslakos tudásrendszer az adott néphez és földjükhöz kapcsolódó összes tudásból áll, és ezt a tudást nemzedékről generációra továbbítják a történetmesélés és a tudásmegosztás egyéb formái révén. Ez a tudás ötvözi a tudásrendszereket, technológiákat, készségeket, gyakorlatokat, rítusokat és hiedelmeket.

Photo by Hiakai

Fontos azonban megjegyezni, hogy az őslakos tudás nem a bináris ellentét a modern tudománynak, és bár külön is vannak, nem zárják ki egymást. Noha a nyugati tudomány legfontosabb jellemzője empirikus, kísérleti és megismételhető jellege, az őslakos tudás egyik legfontosabb jellemzője az összekapcsolódásra való összpontosítás, a világ vagy a természeti táj különálló egységekben való gondolkodásának elkerülése, hanem a természet „egészének” figyelembevétele. És ez jól jellemzi az összes őslakos társadalmat, azt, hogy a tudásuk eredendően lokális. Az őslakos tudás holisztikus értékei és a helyalapú információk miatt különösen hasznos eszközként szolgálhat a környezeti problémák kezelésében.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.