A múlt héten a meghozott kormányzati döntésekre reagálva elindítottunk egy cikksorozatot, azért, hogy a szektorban dolgozók szemszögéből tudjuk értékelni ezt az időszakot, hogy megértsük Őket, hogyan érintette a koronavírus járvány okozta válság.

Nem kérdés, hogy az olyan tehetséges fiatal szakemberekre van szüksége a hazai vendéglátásnak, mint Valincsek Ádám, aki 2017 – óta Londonban dolgozott, egy öt csillagos szállodában szerzett tapasztalatait szeretné itthon kamatoztatni.

Most talán a legfontosabb, hogy lenyugodjunk, és tiszta fejjel tudjuk tervezni a jövőnket. Hiszek abban, hogy jövőre egy sokkal jobb év végén beszélhetünk, a vendéglátásban tapasztalható fejlődésről.

Ezek mellett folyamatosan fejleszti a tudását és tanul, hogy minél nagyobb rálátása legyen az iparágra, a turizmus világára. Most az ilyen rendkívül szorgalmas és elszánt fiatal szakemberek szavaira van szükség, hogy inspiráljanak minket, a szektort.

Fiatal kora ellenére Ádámot hajtja a fejlődés vágya, amely meg is látszik szakmai életútjában. Rendkívül megtisztelő számunkra, hogy részt vett az interjúnkban és elmondta véleményét a mostani helyzetről. Beszélgettünk szakmáról, kitartásról, emberségről, arról, hogy hogyan lehet ilyenkor is kitartani a szenvedélyük mellett a nehéz időkben is.

Mindig is azt az utat tűztük ki célul, hogy inspiráljunk, hogy mások számára bemutassunk olyan embereket, akiről példát vehetünk, Mi, a szakmában elszántan dolgozók, és minden ember, akinek fontos a hazai gasztronómia. Ádám, aki egy öt csillagos Londoni Hotelből jött haza, mert itthon, a haza gasztronómiai világban akart bizonyítani, értéket teremteni. Beszélgetéseim alatt azt érzem, hogy az ilyen elszánt emberekre volna szükség itthon is, de sajnos a mostani helyzetben egyre nehezebb a helyzetük. A válság mélyülése, a szektor összeomlása olyan kapcsolatokat formál, amely később fontos változásokat teremthet. Történelmi átalakulásnak vagyunk a részesei, amelyek sok ágazatot nyomnak a földre, most jött el az ideje, hogy megvizsgáljuk és értékeljük, hogy ezek a változások hogyan hatnak azokra, akik benne dolgoznak, és, hogyan lehet ezekből tanulni.

Ádám fejlődni akarása, elszántsága, a szakmához való hozzáállása tanítani való, de nem volt kérdés, hogy a konyhán képzeli el a jövőjét, hiszen a családban nem Ő volt az első aki ezt a vonalat választotta. Mondhatnánk népmesei motívumokkal övezve van a szakmai életútja, hiszen a legkisebb fiúként elindult külföldre, hogy bátyja nyomdokaiba léphessen, akit mind emberileg, mind szakmailag nagyon tisztel. Nem tudom, de mindig úgy gondoltam, hogy mindenkinek van egy útja, hogy semmi nem történik véletlenül. Hiszek abban, hogy a hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást, mert a sors viharos szele úgyis egymás elé sodorja Őket. Számomra mindig is Massimo Bottura volt az egyik olyan személy a vendéglátásban, aki minden tettével inspirált, és alakította a világnézetem. Ádám is hasonlóan látja a világot, és amint kiderült számára is az Osteria Francescana séfje a mintaképe, és ez hatással van a tetteire mind a gasztronómiában, mind a magánéletében.

A hazai és az angol kulináris világot nehéz volna összehasonlítani, de talán az olyan séfek, szakácsok, konyhai dolgozók, akik már jártak a ködös Albionban, pontosan tudják mennyi elszántság és kitartás kell, hogy odakint túl tudjanak élni és fejlődjenek. Ádámot hajtja a fejlődni akarás, most is tanul az ország egyik legjobb egyetemén turizmus – vendéglátás szakon, hiszen ebben a szektorban képzeli el a jövőjét, és persze itthon. Ezért is jött haza, mert hiányzott Neki anyukája főztje, amely a mai napig inspirálja, illetve mert tenni akar a magyar gasztronómiáért, annak jövőjéért. Személyisége pedig biztosíték arra, hogy amit csinál, az inspirálni fogja a környezetét, mert a problémára egy megoldandó feladatként, és nem egy hátrányként gondol. Emberi oldalát jól jellemzi, hogy még a legnehezebb időkben is azon gondolkozik, hogyan segítsen másokat.

Valincsek Ádámmal a most kialakult helyzetről, a vendéglátás jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. Neki is feltettük a kérdéseinket, amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy Ő hogyan értékeli a mostani válságot. Egy inspiráló, őszinte interjú egy alázatos fiatal szakembertől, amely felhívja a figyelmet, hogy ezekben a nehéz időkben át kell lépni a saját határainkat, mert most a túlélés a cél!

Milyen érzelmekkel állsz most a helyzethez, hogyan foglalnád össze azt, amit most érzel?

Nagyon nehéz bármit is mondani. Hihetetlen, hogy mikor azt hiszed, talán az egész szektor túl van rajta, akkor hirtelen ismét elvesz az élet tőlünk mindent.
Most talán a legjobb leülni, egy pillanatra megállni, legyen csend és nyugalom körülöttünk és ilyenkor eldönthetjük, letisztázhatjuk, hogy fejben merre is tartunk. Át kell gondolnom, hogy szeretnék – e részese lenni tovább ennek az ördögi korforgásnak.

Mit tapasztalsz, mint munkavállaló ezekben a pillanatokban? Milyennek látod a saját jövőd, a vendéglátás jövőjét?

Kilátástalanság. Minden vendéglátóhely arra próbál berendezkedni, amivel túl lehet élni, a kérdés, hogy meddig. Vendéglátás, mindig volt, van, lesz, a kérdés az, hogy milyen. Az utóbbi hosszú években komoly átalakuláson ment át a gasztronómia, a vendéglátás.
„Menő” lett étterembe járni, „menő” lett a szakmában dolgozni. Most minden változik.

Mit gondolsz a mostani kormányzati és állami döntésekről, amelyek a vendéglátást is érintik?

Röhej.
Nem is arra gondolok, hogy ezt bevezetik. Én ezt nem szeretném kutatni, hogy ilyenkor mi a helyes. Nincs se energiám, és nem is értek hozzá, se kedvem, azzal foglalkozni, hogy ez jó vagy rossz döntés, gondolok itt a maszkhasználatra vagy bármi hasonlóra. Betartom, ez van most.

De, az, hogy egy szektornak adnak 36 órát, hogy rendezzen el mindent, mert be kell zárnia.
Hogy gondolták ezt? Rengeteg olyan étterem van, aki nem rendezkedett be és nem is szeretne átállni a kiszállításra, a Márton napra készültek.
Majd, kap 36 órát, hogy elrendezz mindent, és zárj.
Nonszensz, mért nem kérték, hogy a bennlévő árukészlettel zárj be egy óra múlva ?

Fenntartható -e a mai formájában ismert vendéglátási formák a jövőben? Mit gondolsz milyen pozitív és negatív változások várhatóak a vendéglátásban a koronavírussal kapcsolatban?

Nehéz kérdés, ehhez jövőbe látónak kellene lennem. Alapvetően szerintem újabb átalakuláson kell átmennie a most ismert magyar vendéglátásnak. Vidéken az utóbbi években komoly fejlődés indult el, ez az egész most tönkre mehet.

Pozitívuma talán nem sok van, de kovácsoló ereje van, jobban oda figyelünk egymásra és talán a vendéglátó egység vezetőknek felhívja a figyelmét, hogy mindig komoly tartalékkal kell rendelkezniük, illetve át kell lépni a határaikat. Ha ez nem megy, be is zárhatsz.

Van esély túlélni a telet? Milyen lehetőségei maradtak az éttermeknek, hogy túléljék a második hullámot?

A házhozszállítás több étteremnek bejött. Nekem az előző éttermembe, ahol egyik pillanatról kellett teljes arculatot váltani és megtanulni a házhozszállítás „trükkjeit”, berendezkedni egy új arculatra. Ez nem egyszerű. Viszont a túlélés a cél!

A COVID-19 pandémia megrázta a vendéglátást, feltárta a repedéseket, rávilágított az egyenlőtlenségekre és arra, hogy ennek a rendszernek fejlődésre van szüksége. Itt az ideje a változásnak, olyan modelleket kell kidolgozni, amelyek etikusabbak, igazságosabbak és társadalmi szempontból érzékenyebbek, valamint kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb környezetet teremtenek az alkalmazottak, a tulajdonosok számára is! Erre lehetőséget adhat ez a helyzet?

Egyértelműen.
Teljes újjá épülés kezdődhet. Azt, is észre kell venni, hogy egy óriási repedés, hogy az állam azoknak kedvez, akik eddig is tisztességesek voltak a munkavállalókkal szemben. Aki 2-4 órás bejelentéssel foglalkoztatott valakit, az most nem számíthat nagy segítségre.

Van egyáltalán arra lehetőség ebben a komplikált helyzetben, hogy a munkavállalók és a tulajdonosok elvárásai közeledjenek egymáshoz. A válságból kilábalás létrehozhat egy olyan összefogást, amely építheti a jövőben a vendéglátói közösséget?

Erre, mióta haza jöttem Londonból, nem láttam példát. Egyszer úgy gondoltam, hogy talán működhet, de kiderült teljesen mások az érdekeltségek. Viszont a munkavállalóktól is teljes pártfordulásra van szükség.

Igaz, a pandémia alatt, amit én kaptam a kollegáimtól az mindennél többet ér. Lojalitás, alázat, és mindent legyőző akarat. Úgy gondolom, ez a vezető kreativitás melletti másik tényező, ami most életben tarthat egy vendéglátóhelyet. Ha, valahol ez a kettő találkozik, egy párbeszédben, akkor minden a legjobbra tud fordulni.
Az a k**va kommunikáció a kulcs, ami gyakran hiányzik.

Van esély arra, hogy kialakuljon a vendéglátásnak egy olyan formája, amely méltányosabb, etikusabb mindkét oldalról?

Alapvetően erre lenne szükség. De én úgy gondolom, hogy elsősorban a vendéglátósokkal szemben kellene korrektebb viselkedés.

Azt látjuk, hogy most egységes üzenetet küldeni a döntéshozóknak, hogy változásokra van szükség? Fontos, hogy létrejöjjön egy egységes szemlélet a szektorban dolgozók között?

Jó, lenne ha maga a vendéglátói szektor egésze tudná megfogalmazni azt, hogy mi lenne a legnagyobb segítség.
Talán így, egy nagy egységként sikerülne valamit elérni.

A szektorban dolgozóknak, szakembereknek, újságíróknak most mi a legfontosabb feladata?

Pozitív, derülátó szemlélet. A lényeg, hogy ha pozitív gondolatok mellé pozitív szemléletet társítunk, akkor biztosan jobb év vár Ránk.

Az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül a vendéglátás. Nem gondoljátok, hogy ebben a helyzetben méltatlanul bánnak ezzel a szektorral? Lehet pozitív változásokra számítani?

Teljes cserben hagyást érzek a szektor felé. De gondolom az összes szektor így érzi.

Reménykedve állsz a jövő elé? Van esély arra, hogy az éttermi ipar, a turizmus visszaálljon a 2019 – es szintre?

Szerintem évek kellenek ehhez. Az egész világ megváltozik, megváltoznak a szokások, sok minden következménye lesz a vírusnak, amit nem láthatunk még előre. Egyértelműen, reménykedem, nem is maradt más.

Mi fog most a közeljövőben történni a szektorral, az emberekkel, a vendégekkel? Lehet pozitívan tekinteni a jövőre? Illetve vannak pozitívumai a mostani pandémiának?

Most talán a legfontosabb, hogy lenyugodjunk, és tiszta fejjel tudjuk tervezni a jövőnket. Hiszek abban, hogy jövőre egy sokkal jobb év végén beszélhetünk, a vendéglátásban tapasztalható fejlődésről.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.