Nagyszerű két napos program keretében volt szerencsénk megismerni Magyarország egyik rejtett kincsének, az Abaúj térségnek a vállalkozóit, lakóit, értékteremtőit, akik számára egy nemzetközi projekt esélyt teremt arra, hogy még több emberhez eljuthasson ennek a csodálatos vidéknek a híre.

A Zemplén egyik ékszerdobozában, Telkibányán került sor egy kiemelt turisztikai projekt keretében az Aba Turisztikai Egyesület által szervezett konferenciára, amely nem kevesebbről szólt, mint a desztináció fejlődésének lehetőségeiről, a régió jövőjéről. A rendezvény összehozta a szakmát, az ott érvényesülni akaró szolgáltatókat és azokat, akik tevékenységükkel közvetve segíteni tudják a terület fejlődését.

Idén még centrálisabb kérdéssé vált a hazai turizmus fejlődése, ezen keresztül pedig a legtöbb vállalkozás életben maradása, hiszen a COVID- 19 járvány rávilágított arra, hogy az eddig ismert turisztikai trendek hirtelen és fájdalmasan változnak meg egyik pillanatról a másikra, amelyhez alkalmazkodni kell.

Viszont ezek az átalakulások arra késztetnek, hogy lássuk meg a lehetőségeket és próbáljunk meg alkalmazkodni az adódó helyzethez. Meg kell válaszolnunk a felmerülő kérdéseket, amelyekre nem egyszerűek a válaszok. A legfontosabb kérdés, hogy a most tapasztalt érdeklődés a belföldi turizmus felé csak átmeneti, vagy tényleg paradigma váltás történik?

A konferencia szervezői: Méhész Zsuzsa, a Projekt turisztikai szakértője, Ptruhov Erzsébet pszichológus, business coach, Czakó Mónika a Bestillo Pálinka társtulajdonosa, Major Éva TDM Menedzser, ABA Turisztikai Egyesület

Ennek a konferenciának a témája a hazai turizmus, ezen belül a vidéki turizmus lehetőségeinek, jövőbeli trendjeinek, együttműködési és üzleti esélyeinek és gyakorlati megoldásainak megvizsgálása és bemutatása volt. A  szolgáltatóknak és döntéshozóknak lehetőségük nyílt a személyes konzultációra is.

Mi, újságírók és bloggerek lehetőséget kaptunk, hogy személyes kapcsolatokat teremtsünk és megismerjük ezt a kevésbé ismert területet. Ezek a rendezvények jó lehetőséget nyújtanak, hogy még közelebbről megtapasztaljuk, hogy milyen problémákkal szembesülnek azok, akik itt érvényesülni szeretnének. A mi feladatunk, hogy áthidaljuk és összekössük azokat a pontokat, akik talán az életben elkerülnék egymást.

Azt gondolom, hogy Molnár Gergely, a Mézmúzeum és az Apiterápiás (méhekkel való gyógyítás) központ tulajdonosának hitvallása jól összefoglalja azt, ami most elkezdődött a térségben. Ebben a régióban tökéletesen összeér a hit, a tudás és a tenni akarás. Bármerre is járok, és szerencsémre elég közel is van hozzám ez a csodálatos vidék, egyre több helyen tapasztalom azt, hogy az itt élők szeretnék bemutatni azokat az értékeket, amelyekről ez a terület már régóta ismert, de egy kicsit talán háttérbe szorult az évek múlásával. Az Aba Turisztikai egyesülettől Czakó Mónika, a Bestillo társtulajdonosa és Major Éva volt jelen, akik évek óta komolyan dolgoznak azon, hogy a térség értékeit a nagyvilág elé tárják és megmutassák mennyi potenciál is van ebben a desztinációban. Gyakran beszélgettünk velük arról, hogy mennyire varázslatos ez a régió, amely a természeti és az emberi környezet határán helyezkedik el, ahol még tetten lehet érni egy régmúlt kor érintetlen auráját. Számtalan kincset rejt az Abaúj térség, mind történelmi, mind turisztikai, valamint gasztronómiai illetve természeti értékeket. A Go 52 projekt pedig tökéletes lehetőséget nyújt, hogy a térség bekapcsolódjon a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe.

Az ENI Határon Átnyúló Együttműködési Programja (ENI Cross-Border Coperation Programme 2014-2020) olyan lehetőségeket tár fel a térség számára, amely fokozhatja a látogatottságot és új megélhetési esélyeket teremt a határokon átnyúló közösségekben. Mindeközben népszerűsíti a helyi termékeket, a hagyományos életmód-, és munkakultúrák köré épülő egyedi turisztikai élményeket. Ennek a térségnek mindig is a legfontosabb értéke a mezőgazdaság volt, a termékei közül sok ma is komoly értéket hordoz magában, mint pl. a gönci barack. A békés abaúji tájat a Zemplén lankái és az Abaúj mezőségei határozzák meg, amelytől kissé mediterránumra emlékeztető légkört kap. Az ideérkezőket egyből megfogja az egész térség aurája, kisugárzása. Szegény vidék, amelynek gazdagsága pénzben nem mérhető, természeti szépségekben, hagyományokban és emberi szeretetben azonban igen. Bár sokan mondják, hogy ez a térség kiesik számukra, mégis azt gondoljuk, hogy érdemes ide eljönni.

Pányok aprócska festői fekvésű település Borsod – Abaúj – Zemplén megye határvonalán, a Zemplén lábainál, a magyar – szlovák határhoz közel. Eme gyönyörű kis falu, amely komoly történelmi múlttal rendelkezik, hiszen az első feljegyzés már 1263-ban megemlíti, mára a hasonló méretű közösségek sorsára jutott és a mai napig küzd az elöregedés és a kihalás veszélyével. Pányokon ma kb. 70 fő lakik (a 2015 – ös népszámlálás szerint 59 fő). Azonban tökéletesen megmutatja, hogy egy kis településben is rejtőzhetnek óriási lehetőségek. Megvizsgálva a természeti és szociális környezetét számtalan értéket vélhetünk felfedezni. Ahogy a település oldalán is olvashatjuk, hogy aki őrzi a hagyományokat, az kincset is őriz, hiszen a múlt egy elveszőben lévő darabját védelmezi az utókor számára. Sándor Gazda Udvarában lenni olyan, mintha kicsit mind hazaértünk volna. A falusi vendéglátás már – már elmúlóban lévő típusa, amely számomra olyan, mint a fiókban megszürkült fotókon őrzött családi képekben megbújó sosemvolt emlékek.

Helyben készült friss tej, amelynek a föle, mint felhő úszik a boldog fehérségen, helyi sajtok és tejtermékek, amelyeknek íze visszarepít minket gyermekkorunk talán sosem volt boldog pillanataiba. Kemencében pedig sül a langalló, melynek története generációk alatt szürkült meg, pedig azt gondolom, hogy büszkén mesélhetnénk a gyorséttermeken felnőtt fiatalabb generációknak, hogy milyen értékes és finom gyorsételek készülhetnek egészséges, helyi alapanyagokból. Gyógynövényből készült szörpök, melyek magukban hordozzák a hajnali rétek aromáit. Ezek amelyek megítélnek egy desztináció, egy település, akár egy ország valódi értékeit. Itt olyan élményeket kaphat a látogató, amelyeket nem pótolhatunk mesterségesen, hiszen azt a munkát és energiát, valamint a termelő és az alapanyag közötti évszázadok alatt kialakult kapcsolatot nem lehet mesterségesen helyettesíteni.

Biztos van, aki jobban meg tudja fogalmazni nálam, hogy mi az helyi termék, illetve vannak erre jogszabályok, amelyek keretezik, hogy mi is az törvényesen. Számomra azonban egy olyan áru, amelyhez személyeket, településeket, régiókat és élményeket tudok kapcsolni. Abaúj mindig is híres volt a mezőgazdasági termékeiről, mint pl. a Gönci barack, amely földrajzi oltalom alatt áll és a gönci barackpálinka alapja. Boldogkővára már messziről büszkén hirdeti, hogy a Zempléni – hegység lábánál már évszázadok óta élnek és boldogulnak az emberek. A boldogkőváraljai emberek hisznek ebben a gyümölcsben, aki ide érkezik azt szinte mindenhol megérinti a barack szellemisége. Ennek az alapanyagnak történelme van itt, amelynek kötődése van a térséghez és ez fáról fára, apáról fiúra, anyáról lányra öröklődik.

Czakó Mónika és férje Czakó Gábor évekkel ezelőtt egy lepusztult TSZ épületben alapították meg a Bestillo-t, amelynek célja, hogy felkarolja és fejlődésre késztesse a térséget, a régiót. A beszélgetéseinkből már rég egyértelmű volt, hogy hisznek abban, hogy ez a térség sokkal többre hívatott és elkötelezettek barack ügyben. A Pálinkaházba megérkezve már mikor belépünk tudjuk jó helyen járunk, a levegőben lévő finom főzde illat az egész teret áthatja és ahogy az ember mélyen magába lélegzi boldogkő aromáit valami megnyugvást, pozitív átalakulást érez, amely arra készteti, hogy maradjon, mert itt lenni jó. Az ablakon kinézve az őszi táj nem túl boldog, kint eső, bent melegség, az összefogás bűvös bája, amely a környékbeli termelők áruitól most még mozgalmasabb. Köszöntjük itt azokat, akik hisznek a fellendülésben, az összetartás erejében és abban, hogy a minőség által Abaúj reményt kapott a felvirágzásra.

Bárkit kérdezünk, mindenki ismeri, hogy mi az a pálinka. Egykor Edward wales-i herceg is méltatta a barackpálinkát, aki szerint szódával jobb, mint a whiskey. Azonban jó minőségű pálinka, csak jó alapanyagból készülhet, az pedig csak szeretettel gondozott fák adhatnak. Ez egy körforgás, amelynek a végterméke egy olyan érték, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az itt élő emberek pedig kezdik felismerni, hogy ebben a gyümölcsben ott van a lehetőség. Ahogy Móni mondja, ha a magyar kajszi termelés több, mint egyharmadával rendelkezünk, akkor miért ne itt dolgozzuk fel, miért adjuk el máshova? Elhivatottsága mára egyre több emberhez eljut, Major Évával átvették az Aba Turisztikai Egyesület irányítását és folyamatosan azért dolgoznak, hogy megteremtsék a térség fejlődésének az alapjait. A Bestillo a koronavírus okozta pandémia előtt már nem csak pálinkafőzőként, de közösségépítőként is jelen volt, amelyet a nyolc alkalommal megrendezett Gönci Barack Vigasság koronázott meg.

A gyümölcsben rejlő lehetőségek közül ki kell emelni azt, hogy nem csak pálinkaként, hanem más formában is jól értékesíthető és helyben feldolgozható. A mostani találkozón több termelővel is találkoztunk, akik épp az utolsó simítások előtt állnak, hogy új termékeikkel, többek között csodálatos szörpökkel, lekvárokkal és gyümölcslevekkel építsék tovább a régió hírnevét. És ezek a helyi termékek azok, amelyekkel ide lehet csábítani azokat, akik eddig még nem jöttek, hiszen Abaúj tele van olyan kulináris csodákkal, amelyekkel kevés régió büszkélkedhet. Jó példa erre a Mandalaház, ahol a helyi ízeket kóstolhatjuk meg reggelire és egy kosárban akár haza is vihetjük. Számtalan ilyen csodát találunk itt, amelyek egymásra építkezve alakíthatják ki a régió új arculatát.

Hideg esős időben érkezünk Váraljára, mert az ott élők csak így röviden becézik szeretett kis falujukat. Az ősz ridegsége elrejti Abaúj szépségeit, amelyről ha levetkőztetjük az évszak szőtte rétegeket megannyi színt és bájt képzelhetünk, amelytől még vonzóbb e táj. Ahogy Kmetzné Bodnár Enikő mondja az itt élőknek észre kell venniük, hogy ez a település sokkal több mint a vár, amelyet Váraljáról láthatunk. Ahogy beszélgetünk érzem, hogy az itteni emberek mennyire kötődnek ide, a településhez, a vidékhez, a barackhoz. Enikő pedagógus, és ez tökéletesen érződik minden mozdulatában, a szíve az oktatásé, őt nem húzza a föld, azonban a családban van akit igen. Enikő férje és a barack között leírhatatlan kötődés van, és vannak ezzel páran így itt. Ahogy a település neve mutatja itt akkor örülnek az emberek, ha boldog a barack.

Kmetzné Bodnár Enikő és csodálatos termékei

A család is érvényesülni akar, hiszen, ahogy Enikő meséli Ők már nem mennek sehova, itt kell érvényesülni. Ahogy a mondás tartja, ha egy ajtó bezárul egy másik kinyílik, így volt ez náluk is, hiszen az éveken keresztül üzemelő családi boltot be kellett zárni, viszont kaptak egy másik lehetőséget egy pályázatnak köszönhetően. Enikőék szörpét kóstolom, mellé régi abaúji recept alapján készült fánkot eszem, amely egyből elvarázsol. Leülök és keresem a múltam pillanatait, amikor a nagymamám roppanós friss csörögéjét ettem. Az illat még mindig visszarepít oda, amikor még nem értem fel az asztalt, csak lábujjakra állva szimatoltam a magas fa asztalnál. A vanília és a kelt tészta aromái olyan kémiai folyamatokat indítanak el bennem, amelyek valami leírhatatlan öröm forrásává válnak. Mi kell ennek a régiónak? Azt gondolom ezeken a helyi termékeken keresztül megérthetjük, hogy mi adhatja meg a lökést egy jobb és fenttarthatóbb jövő felé.

Becse Renáta és párja Bálint, valamint gyermekeik és Bárczi Tamás kisfiával

Kisgyermekek zaja töri meg a felnőttek mozgolódását, amint a boldogkői vár képét csodálom a falon. A térség fejlődésének központi pillérei vannak egy helyen és ez is tökéletesen rávilágít az összefogás fontosságára, mert csak az számít amit átadunk a jövő generációknak. Becse Renáta és párja Bálint Miskolcon élnek, azonban életüket, jövőjüket már Abaújalpáron képzelik el, Szeretik a települést, az Aranyosi völgyet, Aranyospusztát, a körülöttünk levő festői dombokat. Azt, hogy közel lehetnek a természethez, a muflonokhoz, szarvasokhoz, nyulakhoz. Örülnek, hogy a gyermekeik is szeretnek itt lenni, s testközelből tanulják meg tisztelni mindazt, ami körül veszi Őket. Nagyon szeretnek itt sok időt eltölteni – meséli Renáta- mert úgy gondolják, hogy ezen a tájon, az itteni barátokkal, ismerősökkel körülvéve tudják megteremteni a gyermekeiknek a legjobb feltételeket ahhoz, hogy boldog gyermekből kiegyensúlyozott felnőtté váljanak majd.

Becse Renáta, a Telkibányán az Aranybánya Üdülőparkban megtartott előadáson

Azt gondolom ezzel sokat elárult nekem arról, hogy egy fiatal pár miért szeretne vidéken, egy aprócska településen érvényesülni, vállalkozni. Azt kérdezem tőle, hogy ez egyfajta lázadás, vagy inkább valami egészen más? Meséli, hogy amikor az ikreik elérték azt a kort, hogy az anyatejen kívül már mást is ihattak, nem találtak olyan gyümölcslevet a boltokban, amit jó szívvel odaadtak volna nekik. Aztán szembe jött velük egy pályázati lehetőség – a gyümölcsfeldolgozó ebből született, amin az esélytelenek nyugalmával indultak el, de megnyerték. Ezután kapcsolt be bennük a harci lendület, hogy akkor csináljuk meg! A kezdeti, tudatalatti naivitásukból tudatos lázadást fabrikáltak.

Reni, Bálint és Tomi a régió reménységei

Sok a tervük, amelyhez egy miskolci jóbarátuk is kapcsolódott, akit már itt a Gasztroworld oldalán sokan megismerhettünk. Bárczi Tamás a miskolci Leves társtulajdonosa és séfje. Fő céljuk, hogy a prémium minőségű, többféle kiszerelésű gyümölcslevek készítésével összekapcsolják a gasztronómiát is. Az elszánt csapat gyümölcsfeldolgozója már üzemel a kísérleti fázisban vannak. Egyelőre tökéletesítik a gyártósort, s kísérleteznek az ízekkel. Az alapanyagot helyi termelőktől vásárolják, őket személyesen ismerik. A levek jelenleg még csak 3-5 literes kiszerelésben ugyan, de már készülnek. A termékekkel jövő tavasztól az Aranyosi-völgyben találkozhatnak a vásárlók. Azonban Ők itt nem álltak meg és a helyi termék köré egy komplex és fenntartható projektet állítottak össze.

A rendelkezésre álló adottságok kiaknázására nyáron egy teraszt szeretnének üzemeltetni, illetve tematikus piknikeket rendezni a közel négyezer négyzetméteres területen. Szeretnének kialakítani egy delikát boltot, ahol a helyi termelőkre és azok kevésbé ismert termékeikre koncentrálnának. A mai világban egyre fontosabbá válik, hogy egy vállalkozás ne csak kiváló minőségű alapanyagokból készült termékekkel álljon a piacra, de az egész szervezeti működését áthassa a társadalmi felelősségvállalás. A fenntarthatóság kérdésköre ma már minden szempontból kikerülhetetlen. Renáta elmondta, hogy szeretnének hulladékmentesek lenni. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcs préseléséből visszamaradt anyagot hasznosítják majd, állateledelként, madarak, malacok etetésére használják majd. Mosolyogva meséli, hogy az utóbbiból aztán lehet grillezett oldalas a pikniken. Illetve komposztként is alkalmazható a maradék.

Vizsoly sokunk számára az ott található egyháztörténeti emlékről, a Vizsolyi Bibliáról ismert, pedig a Miskolctól 55 km-re fekvő település környéke már az ősidők óta lakott és számtalan történelmi emlék veszi körbe. Azonban sokan tudják, hogy ez a csodálatos település nem csak ezekről, hanem egy méhészről is ismert. Molnár Gergely vibráló személyisége, tenni akarása mindenkit megérint, elszánt szakmájában, a vendéglátásban és a turizmus területén is. A mostani programsorozat során sikerült végre Nekem is eljutnom a méltán elismert Mézmúzeumba, amely mellett megismerhettük azt a munkát, amelyet Gergő és a családja tesz nap, mint nap a településért, a régióért. Nem kérdés, hogy pontosan ezért van szükség az ilyen programokra, hogy összekössük azokat a pontokat, amelyek egyébként nem találkoznának és együtt dolgozzunk azért, hogy értéket teremtsünk egy csodálatos vidék fejlődésért.

Gergő és családja felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az értékteremtés akkor, amikor minden annyira gyorsan változik körülöttünk és tűnnek el örökre olyan hagyományos gazdálkodási formák, amelyek egykor meghatározták egy vidék arculatát. A magyar méznek van létjogosultság, sőt, talán egyik legminőségibb termékünk és ha nem vigyázunk, akkor egy kinccsel lehetünk kevesebbek. A klímaváltozás, az emberi beavatkozás, a szennyezés olyan rohamos tempóban alakítja át a minket körülvevő természeti környezetet, hogy az olyan érzékeny ökoszisztémák, mint a méheké, egyre veszélyezettebbé válnak A méhek és a hozzájuk kapcsolódó gazdálkodási formák megóvása az utókor számára a Mi felelősségünk, amit azzal támogathatunk, ha az olyan termelőktől vásárolunk, mint Gergő. Nem kérdés, a Mézmúzeumba el kell látogatni, és meg kell kóstolni ezt az aranyló finomságot, amelyért ezek a szorgalmas kis állatok dolgoztak rendíthetetlenül!

Az Aba Turisztikai Egyesület egy olyan összefogást indított útjára, amely olyan turisztikai szakemberek bevonásával, mint Méhész Zsuzsa érhet el olyan konszenzust, amely építheti a térség jövőjét. Azonban ehhez szükség van az itt élők, az itt érvényesülni akaró emberek összefogására. Ahogy tartja a mondás egyedül nem megy, az itt elindult értékteremtés, a közösségi médiákban való megjelenés nélkül ma már nem működhet. Ebben nagy szerepe lehet az olyan médiumoknak, mint Kisgyörgy Éva, a Travelinna weboldal, illetve Gyémánt Balázs, a Balázs utazik közösség tulajdonosainak, akik irányt mutattak abban, hogy lehet ezeken a csatornákon új marketing területeket megcélozva még több embert elérni. Ennek középpontjába pedig azoknak a szolgáltatásoknak és termékeknek kell állniuk, amelyek erősen kötődnek ehhez a régióhoz, az itteni kulináris és történelmi kultúrához, illetve a természeti örökségekhez.

Nem tudom, hogy csak én vagyok ennyire szentimentális, de számomra az olyan egyszerű ételek, mint a frissen sült krumplilángos is lehet a világ közepe. Czakó Mónika a Bestillo társtulajdonosa egy interjúnkban tökéletesen fogalmazott, hogy az, ami annyira finom, annyira jó, hogy amikor kóstolod azt érzed eggyé válsz vele, az ami tényleg gurmé. És igenis büszkének kell lenni arra, ami ide kötődik, hiszen nem csak az extravagáns dolgok lehetnek egy térség kulináris értékei, hanem akár anyukánk krumplilángosa is. És ezekre a dolgokra büszkének kell lenni és rá kell jönni, hogy ezek azok a dolgok, amelyek meghatározzák egy desztináció arculatát. Amint az itt élők is felismerik az összefogásban, a helyi termékekben, a helyi gasztronómiában rejlő lehetőséget, akkor szakmai szempontok által támogatva be lehet indítani egy olyan tudatos és előremutató folyamatot, amely a régió értékeire támaszkodva, az itt élő vállalkozásokat, embereket segítené. Mert, ahogy Móni mondja, nem vehetik a hátukra, és nem tolhatják el azt, amit itt csinálnak, amire itt büszkék lehetnek, hiszen itt élnek, itt van a családjuk, a vállalkozásuk ezért sem mindegy, hogy milyen körülmények között léteznek.

Az ENI Határon Átnyúló Együttműködési Programja megnyithatja azokat a lehetőségeket, amelyek ezt a térséget bekapcsolhatják a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe, és ebből hosszú távon mindenki csak profitálhat, hiszen a különböző vizsgálatok alapján diverzifikálni lehet az idegenforgalmi kínálatot, meg lehet azokat a pontokat határozni, amelyek a legjobban jellemzik Abaújt, és eladhatóvá teszik a nemzetközi piacon. És pont ez az, amire ennek a térségnek a fejlődéshez szüksége van, mert ha ez a térség elnyeri méltó helyét a hazai és nemzetközi turisztikai célpontok között, akkor az nem csak az idegenforgalomra, hanem mindenre hatással lesz. És ezt csak úgy lehet elérni, hogyha nem csak egy ágy van, hanem élmények is, ahogy azt Móni egy korábbi interjújában már világosan felfedte előttem.

Összefoglalásként azt gondolom, hogy ennek a térségnek meg kell találnia a saját identitását, ezt pedig a legkönnyebben az itt élő embereken keresztül lehetséges, bennük, a hagyományaikban, a múltjukban rejlő értékekben. Mert igenis minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy dinamikusan fejlődő, sikeres desztinációvá váljon, amelyhez a jövőben elkészülő fejlesztések is pozitívan hozzájárulhatnak. Azonban most az a legfontosabb, hogy fejben rendet rakjunk, meg kell érteniük a térségben dolgozóknak, vállalkozóknak, hogy egyedül nem megy, kell a közösség értékteremtő ereje.

Mert minden mindenre hatással van, az ide érkező turista nem csak megszállni akar, hanem programokat is, illetve ezen kívül enni és inni is szeretne és így fejlődik a térség turizmusa, rétegről rétegre egymáshoz kapcsolódva, egymásra támaszkodva. Szerintem a legfontosabb, hogy élményekkel térjen haza, amelyeket a helyi termékekhez kapcsoltan otthon is le tudjon venni a polcról. Mert ez nélkülözhetetlen, a kapcsolatok, amikor megvan a személyes kötődés, akkor biztosak lehetünk, hogy a vendég vissza fog térni, mert még többet szeretne Abaúj kincsesládájából. Ha ehhez egy kompromisszum-mentes, profi háttér kapcsolódik, akkor a térség jövője nem lesz kérdéses.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.