A koronavírus okozta pandémia első hulláma komoly gazdasági válságot indított el, amely erőteljes humánerőforrás és bevételi veszteségeket okozott több szektor számára is. A turizmus összeomlásával dominóelv alapján dőltek be az ebből táplálkozó szektorok is, mint például a vendéglátás, azonban a második hullám még tovább mélyítheti a szektort érintő válságot.

A járvány olyan hirtelen és nagy sebességgel érkezett meg tavasszal, hogy egyszerűen nem volt idő reagálni, a koronavírus kétségbeesést, válságot és elképzelhetetlen változásokat hozott magával, amely a gasztronómia jövőjét kétségek közé szorította. A tavalyi évben még elképzelni is nehéz volt, hogy milyen lehet egy éttermek nélküli világban élni.

Az első hullám után több millió ember maradt magára a szektorban, itthon több ezer ember maradt munka nélkül. Kétségbeesés és bizonytalanság előzte meg a második hullámot, amely sokkal erőteljesebb változásokkal érkezett meg, tovább mélyítve az iparágat érintő válságot. Mi fog történni ezután? Mit hoz a jövő a vendéglátásban dolgozók számára? Szemléletváltásra van szükség, ez a legbiztosabb.

Nem hiszek a rövid távú megoldásokban, azt gondolom nem kérdés az, hogy hathatós és drasztikus változások kellenek. Szemléletváltás kell először is, méghozzá munkavállalói részről, meg kell érteni végre, hogy vannak jogaink, ugyan úgy, mint más iparágban dolgozóknak is, továbbá felelősségünk is a munka adó felé, az elvégzett munkánkra.

Fura és nem evilági, amikor üres székek között bóklászva az elvitelre kért ételünket várjuk. Mert életidegen, mert a COVID – 19 által sérült a szociális biztonság érzetünk, a vendéglátás válságán keresztül megértettük, hogy az evés, a főzés, az étterembe járás nem csak egy kézzelfogható fizikai tevékenység, hanem egy abszolút érzelmi szertartás, kulturális és társadalmi identitásunk része. A kulináris művészet sok esetben az ünnepléshez, az élet ízének érzéséhez kapcsolódik, és a vírus éppen ezeket a viselkedés formákat fenyegeti. 

A folyamatban lévő változások nemcsak magát a terméket, az étkezést és a főzés módját, a technológiát érintik, valamint azt a hozzáállást is, amellyel étterembe járunk, általában az örömmel és az ünnepléssel, hanem az egész ökoszisztémát komplexen. Mert ha az emberek nem járnak étterembe, akkor ez gyakorlatilag az egész értékláncot érinti és a dominóelv alapján hat minden mindenre. A kiürült éttermek rávilágítanak, hogy mennyire súlyos a helyzet, az első hullám után még reménykedtünk, majd jött a második hullám, ami gyakorlatilag a lehető legrosszabb időszakban csapott le. A pénz elfogyott, a remények szétfoszlottak, a lehetőségek kimerültek, értékelhető kormányzati segítség pedig gyakorlatilag sosem volt. De mi jön a tél után? Gyakorlatilag vannak lehetőségek, de néha úgy érzem, hogy jelen pillanatban a vendéglátói szektor halálát nézem.

Ami körbevesz, az a kétségbeesés, a tehetetlenség és a küzdelem. Monumentális kudarc ez, hiszen az olyan szakembereknek, mint Ádám, választaniuk kellett a megélhetésük és az életük között. Egy olyan világban élünk, amelyben sorra omlanak össze emberek álmai, akik gyakorlatilag mindent feltettek, hogy ebben a szakmában fejlődjenek és éljenek meg. A mostani helyzet tökéletesen rávilágít, hogy változásokra van szükség, amely csak és kizárólag olyan stratégiák mentén lehetséges, amely a lehető legmagasabb szinten megy végbe. Ádám most nem a szakmában van, mert váltania kellett, az első hullám után sokan tettek igy, hiszen itt nem csak személyekről, hanem családokról beszélünk, akiknek fenn kell tartaniuk magukat. Azonban a gondok jóval hamarabbra nyúlnak vissza és a koronavírus okozta pandémia kíméletlenül rámutatott, hogy mennyire nem fenntartható a rendszer.

Olyan emberekről beszélünk, akik gyakorlatilag az egész országot táplálták félretéve a családot, ünnepeket, hétvégéket. Most mind vendéglátóknak, mind szakembereknek választaniuk kellett egy halálos vírus közepette az egészségük és a megélhetésük között. Az éttermek minden erejükkel a fennmaradásért küzdenek, A körülmények lehetetlen helyzetbe kényszerítették őket, miközben nem tehetnek mást, minthogy próbálkoznak és kockáztatnak. Azonban nem lehet rájuk erőltetni, hogy megoldást találjanak erre a helyzetre, a kormányzati döntéseknek ténylegesen meg kellett volna védenie ezeket a cégeket, az embereket különböző erőforrások feláldozásával. Az ultimátumok és a bezárások pedig pont azokat érintették a legrosszabbul, akik amúgy is a veszélyeztetett zónában éltek, az alulfizetett szakácsokat, pincéreket, dolgozókat. Hogyan várható el, hogy azok, akik alig jönnek ki a havi fizetésükből, annyit spóroljanak, hogy azzal átvészeljenek akár egy hónapot is?

A COVID-19 járvány rávilágított a világban lévő egyenlőtlenségek, a kapitalizmus és a kormányzati rendszerek óriási réseire. A koronavírus okozta gazdasági és társadalmi sokk minden iparágra kiterjedt, különösen a turizmusra és az ahhoz kapcsolódó szektorokra. A bezárások, a humánerőforrás leépítése felszínre hozta azokat a mélyen gyökerező problémákat, amelyekről eddig nem beszéltünk. Azonban bármerre is tartunk, egy biztos változásokra van szükség. Most még erősebb az a törekvés, hogy a séfeknek, szakácsoknak, szakembereknek a társadalmi átalakulás motorjainak kell lenniük. Fel kell tárni azokat a lehetséges modelleket, amelyek igazságosabb és fenntarthatóbb környezetet teremtenek az alkalmazottaknak, a tulajdonosoknak, a termelőknek, a közösség minden pillérének.

Azt kellene először is megérteni, hogy a tisztességes

vendéglátáshoz pénz kell, mint minden más iparághoz. Mikor van megspórolva három millió forintod ne akarj menő lenni a haverok elött, hogy van egy éttermed. Azt gondolom ez ki is ütközik most, hogy ki is az aki “hakni” vendéglátós, tudod az a fajta, akit az előbb leírtam, aki fel

sem méri mivel jár ez.

Eljött az idő, hogy olyan modelleket dolgozzunk ki, amelyek etikusabbak, mint a mostani rendszer és társadalmi szempontból érzékenyebbek, ez pedig csak komplex vizsgálatok alapján lehetséges, miközben a gazdasági szempontok mellett az emberi tényezőket is figyelembe vesszük. Ahogy Alex Atala is mondja, amíg az autó jár, nincs lehetőség kereket cserélni, azonban most a leállások miatt ideje a motorháztető alá nézni és lecserélni azokat a rossz beidegződéseket, amelyek miatt sokan kerültek nehéz helyzetbe. Az étteremiparnak le kell vetkőznie azokat a régóta jelen lévő szokásokat, amelyek meghatározóik voltak a múltban. A fejlődés már régóta várat magára, a gasztronómiai iparágban lezajló innovációnak humánusabbnak kell lennie, amelynek középpontjában a méltányosság áll. Demokratizálni kell a rendszert, mert ha nem tesszük meg, akkor gyakorlatilag a jövő tehetségeit áldozzuk be.

Meg kell értenünk, hogy a vendéglátás évek óta küzd, a szektor válsága egyre jobban kiteljesedett. A koronavírus okozta világjárvány csak felszínre dobta azokat a problémákat, amelyek eddig is a háttérben voltak. A fiatalok egyre kevesebben választják ezt a szakmát, mert visszataszítja Őket az igazságtalanság, a rossz munkakörülmények, a feketézés, a gyenge fizetések. Különösen káros a szektorra nézve, hogy a nem fenntartható finanszírozási formák egyre mélyebbre taszítják a kulináris közösséget, amelyben a leginkább az dominált, hogy rövidtávú befektetési eszközökké alakították az éttermeket. Miközben egyesek csak jól jövedelmező bevételi forrásnak tekintik ezeket a vállalkozásokat, gyakorlatilag semmilyen érzelmi kötődésük nincs feléjük. Eközben nem veszik figyelembe a közösség igényeit, miközben a szakácsok kénytelenek stagnáló bérekért dolgozni, küzdenek a kifizetetlen túlórákkal, a bejelentések hiányával.

Mikor van egy jó helyünk, kellenek bele a jó szakemberek is. Ezek a dolgozók a munkájukért felelősek, azért hogy gazdaságosan, igényesen működjön egy hely, szemben egy vállalkozóval. Ez az a pont, aminél meg kell állni egy kicsit. Egy tulajdonosnak kutya kötelessége felelősséget vállalni mind az üzlet, mind a dolgozók iránt, ezért hívják vállalkozónak, engem meg munkavállalónak. Az üzletet ápolni kell, ahogy a munkatársakat is.

Fel kell ismernünk, hogy a jövőben dolgoznunk kell azokon a problémákon, amelyek a kulináris szektorban is elősegítik a vállalati kultúra fejlődését. Itthon is fel kell hívni a figyelmet, hogy az agilis és fenntartható munkakörnyezet hozzájárulhat a gasztronómiai fejlődéséhez. Mert az optimális munkakörnyezet és az elismerés hozzájárulhat az egészségesebb fizikai állapothoz, a motivált személyiséghez, a tehetséges személyiség kibontakozásához. A változásoknak rá kell mutatniuk, hogy a boldogabb ember jobban teljesít! A covid-19 sok tanulsággal szolgál majd számunkra. Meg kell küzdenünk más kihívásokkal, amelyek előttünk állnak még, mert ennek még nincs vége. X év múlva újabb válság lesz. Emiatt ez az alkalmazkodóképesség és rugalmasság rendkívül fontos. Tanulnunk kell a mostani helyzetből, fel kell ismernünk, hogy az eddigi állapotok nem voltak működőképesek, és eljött az idő, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és elkezdjünk együtt dolgozni a szektor fejlődésért. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor teljesen értelmetlenné vállnak a megmentésére tett kísérletek.

De mi lesz most? Mi történik a munkavállalókkal? Mit tartogat a jövő a több sebből vérző vendéglátásnak? Elhozhatja a várva várt pozitív átalakulást ez a tragédia? Ezekről és az ide vezető okokról kérdeztük Cser Ádámot, a Mátka volt séfjét, aki személyes tapasztalatok alapján értékeli a kialakult helyzetet.

Milyen érzelmekkel állsz most a helyzethez, hogyan foglalnád össze azt, amit most
érzel?

Mindenképpen vegyes érzelmekkel állok jelenleg a helyzethez, megmondom miért. Először is csalódott, dühös, vagyok és tehetetlennek érzem magam, ami a szakmai karrieremet illeti. Ez nyilván az elmúlt 8 hónap esemény láncolatának végterméke bennem.

Mit tapasztalsz, mint munkavállaló/tulajdonos ezekben a pillanatokban? Milyennek
látod a saját jövőd, a vendéglátás jövőjét?

Nos nyilvánvalóan én is, mint sok más kollégám, megpróbálok túlélni és alternatív megoldásokat keresni a megélhetésemhez. Van pár ötletem, és alapvetően jó a probléma megoldó készségem is, szóval azt gondolom nem lesz nagy(obb) baj. 13 éve dolgozok ebben a szakmában, sokat adott és vett el, nem szeretném csak úgy feladni, de nyilván erről majd akkor kérdezd meg a véleményem újra, ha nyitnak a helyek. Imádom ezt az egész gasztrós világot, de van egy pont ami után már nem tudok derülátó, és pozitív lenni, hiába vagyok többnyire az.

Mit gondolsz a mostani kormányzati és állami döntésekről, amelyek a vendéglátást is
érintik?

Nem teljesen értem, hogy egy vendéglátó egység mitől másabb bármilyen más kereskedelmi forgalmat lebonyolító egységnél. Kevés iparágat sújtott le annyira a vírus és annak hozadék intézkedései, mint a vendéglátó és turisztikai ipart. Gondolj bele, szakácsok, pincérek, baristák, recepciósok és ezek csak az én közvetlen munkatársaim kerültek kétségek közé. Egy komplett iparág lett magára hagyva úgy, hogy már amúgy is nagyon komoly problémákkal küzdöttünk az elmúlt években, amit csak azok ismerhetnek, akik ebben dolgoznak. De legalább a kutyámat még sétáltathatom…

Mennyire rossz a helyzet? Van esély arra, hogy kihúzzátok a következő pár hónapot?

Nézd ez érdekes kérdés. Ha az a kérdés hogy van-e mit ennem, és van-e hol laknom, akkor a válaszom igen. Alapvetően szomorú, hogy ezt a kérdést Te teszed fel nekem, nem pedig az a kormány, akinek felelősséget kellene értünk vállalnia. Értem én, hogy pandémia helyzet
van, de ha egyik napról a másikra el tudják vágni több százezer ember megélhetését, akkor tudniuk kellene a választ arra is, hogy mi lesz ezután.
A “nem tudjuk” az kevés, mi is tudjuk, mikor kell szavazni menni és, hogy mi a teendő olyankor, én legalább is tudni fogom. Továbbá az, hogy képeztessük át magunkat, tíz vagy húsz év szakmai tapasztalat után úgy, hogy ráadásul az OKJ rendszer is megszűnik, az konkrétan röhej.

Fenntartható -e a mai formájában ismert vendéglátási formák a jövőben? Mit gondolsz
milyen pozitív és negatív változások várhatóak a vendéglátásban a koronavírussal
kapcsolatban?

Vannak dolgok, amik azért működnek, mert egyszer ki lett találva. A vendéglátást sem kell újra kitalálni, nem erről van szó, csupán javítani kell ott, ahol hibás, megtartani azt, ami amúgy is működik. Egyszerűen okosan, átgondolton kell csinálni, akár egy kis kávézód van, akár
egy fine dining éttermed.
Azt kellene először is megérteni, hogy a tisztességes vendéglátáshoz pénz kell, mint minden más iparághoz is. Mikor van megspórolva három millió forintod, ne akarj menő lenni a haverok elött, hogy van egy éttermed. Azt gondolom, ez ki is ütközik most, hogy ki is az, aki “hakni” vendéglátós, tudod az a fajta, akit az előbb leírtam, aki fel sem méri mivel jár ez.
Ettől függetlenül szerintem egy jó vendéglőre, egy eredeti bisztróra, vagy egy ötletes street food – ra mindig lesz kereslet, ebben szilárdan hiszek. Csak gondolkodjunk egy kicsit, és felejtsük már el a felesleges önmegvalósítást.

A turizmusban és a vendéglátásban a koronavírus miatt bekövetkezett válság hatásai egyre csak mélyülnek. Számtalan ember kényszerült elhagyni a szakmáját, a forgalomkiesés miatt számos vállalkozás kényszerült bezárni és gyakorlatilag mindenki a fennmaradásért küzd. Mit tapasztaltok ezzel kapcsolatban? Milyen segítségre számíthatnak azok, akik most is a tűzvonalban dolgoznak?

Utaltam a korábbi kérdésednél arra, hogy a problémákat nem a közvetlenül a koronavírus okozta, ez csak a krach volt, amit nem vártunk, csupán rámutatott arra, milyen is ez az iparág a felszín alatt. Azok, akik ebben dolgoznak, tudják jól, miről beszélek.
Ötven százalékos bér támogatás, jól hangzik ugye? A szürke bejelentésnek köszönhetően, szerencsénk van, ha nyolc órára be vagyunk jelentve, mindezt persze szakmai minimálbérre. Szerinted azután mennyi jár? Mindenki úgy tesz évek óta, mintha ez nem létezne, vagy ha létezik is, “hát ez van”. Tudod, ezért mondom, akkor vállalkozz, ha van rá pénzed. Képzeld el, hogy ugyan ez megtörténhet-e egy multi esetében? A magunkra utaltság régóta az életünk része, nem most hagyták magukra a vendéglátósokat, és nem a koronavírus tehet erről…

Egyfajta hullámvasút az idei év. A tavaszi teljes bezárás után, a nyár mintha egy kis fellendülést hozott volna, azonban a hidegebb idő beköszöntével a vírus új erőkkel támad, még jobban elmélyítve az eddigi válságot. Van esély túlélni a telet? Milyen lehetőségei maradtak az éttermeknek, hogy túléljék a második hullámot?

Én azt gondolom a koronavírus nem kedveli a karácsonyt, pláne ebben a mélyen keresztény országban… Ha lesz lehetőség, akkor nyissunk ki a karácsonyi időszakra, hiszen ez a legnyereségesebb időszaka az évnek. Gondolj bele, rengeteg céges rendezvény, akár szűkebb körben is, de az átlag ember is szívesebben költ ilyenkor a családjára, szívesebben mennek együtt akár egy ebédet, vagy vacsorát elfogyasztani. Ha ezt is elveszik tőlünk, idén sokan fognak pityeregni a karácsonyfa alatt azt gondolom.

Többen azt mondják, hogy jelenleg egyfajta paradigmaváltás történik a vendéglátásban, amelynek következményei hosszú távúak lesznek. A kreativitás és a jó üzleti stratégia lehet a túlélés kérdése, azonban ez mást jelent a tulajdonosnak, mást a munkavállalónak. A koronavírus okozta pandémia még erősebben rávilágított azokra a problémákra, amelyek a vendéglátásban már régóta jelen vannak. Van rá esély, hogy tanulunk a hibáinkból és elindul egy pozitív változás, vagy inkább mélyülni fognak a szembenállások? Hogyan látjátok most a munkavállalók helyzetét a válság idején?

Kell a szemléletváltás, nem állhatunk állandóan egymással szemben, pláne nem egy ilyen időszakban. Kezdjük az elején! Ahogy mondtam, ne üljünk fel mindenféle nemzetközi trendnek, nem szabad elfeledni, nem magunknak főzünk, ez az első és legfontosabb, be kell fejezni az önmegvalósító marhaságokat. Nagy részét nem is érti az átlag fogyasztó,
másrészt a magyar piac nagyon lassan tanítható/nevelhető. Azt értem ez alatt, hogy amíg például egy magyar szakács álmából felkeltve nem tud egy tisztességes pörköltet elkészíteni, akkor ne akarjunk sem fermentálni, sem fine diningolni.
Ez nagyon fontos, és természetesen nem azt mondom ezzel, hogy nem lehet egy helynek/vállalkozásnak egyénisége, válasszuk el a kettőt és húzzunk határt neki. Mikor van egy jó helyünk, kellenek bele a jó szakemberek is. Ezek a dolgozók a munkájukért felelősek, azért, hogy gazdaságosan, igényesen működjön egy hely, szemben egy vállalkozóval. Ez az a pont, aminél meg kell állni egy kicsit. Egy tulajdonosnak kutya kötelessége felelősséget vállalni mind az üzlet, mind a dolgozók iránt, ezért hívjak vállalkozónak, engem meg munkavállalónak. Az üzletet ápolni kell, ahogy a munkatársakat is.
Magyarországon a vendéglátásban még mindig tabu, és röhej tárgya a szabadság kérdése. “Bele van építve a fizetésedbe” mondják sokan, és komolyan is gondolják. Személy szerint ezt nevetségesnek tartom. Minden valamire való szakembernek kell a pihenés, a feltöltődés. Én azt látom, hogy Magyarországon átlagban 30-35 éves korban tapasztalható egy “kihalási hullám’, gondolok ez alatt arra, hogy ez az a kor, amire kiég egy rakás remek szakember, én ezt egyrészt a fáradtság, a motiválatlanság, és a stressz számlájára is írom. Nem is csodálom, hogy ennek okán más iparágakban próbálják ki magukat.
És persze ott van már az említett probléma, amivel a nagyon közeli jövőben el kell kezdeni foglalkozni, ez pedig a szürke bejelentések. Ennek nincs helye a továbbiakban, és itt lép be az állam felelőssége is. Élen járunk az ÀFA mértékét illetően nem csak az EU-ban, de a világban is a magunk 27%- ával, és ez csak egy dolog a sok teher közül, amit be kell fizetni. Egy tisztességesen bejelentett munkaviszony után borzasztó sok járulék vár a munkáltatókra, így nem csoda, hogy nem a tisztességes utat választják, ezzel kezdeni kell valamit.
A mindenkori államnak ebben kellene segíteni a vállalkozókat hosszútávon, megteremtve a megfelelő munkáltatásra alkalmas lehetőséget, mert a jelenlegi rendszer erre képtelen. Ezekről a dolgokról nyíltan, és érdemben dönteni kell, nagyon hamar, és eredményesen.

A COVID-19 pandémia megrázta a vendéglátást, feltárta a repedéseket, rávilágított az
egyenlőtlenségekre és arra, hogy ennek a rendszernek fejlődésre van szüksége. Itt az ideje
a változásnak, olyan modelleket kell kidolgozni, amelyek etikusabbak, igazságosabbak és társadalmi szempontból érzékenyebbek, valamint kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb környezetet teremtenek az alkalmazottak, a tulajdonosok számára is! Erre lehetőséget adhat ez a helyzet?

Érdekes hogy a rendszer szót használod, mert egyébként én azt látom az elmúlt években, hogy amit mi gasztroforradalomnak nevezünk Magyarországon az gyakorlatilag egy Nyugat – Európából származó modell. Mind az éttermek küllemében, mind az ételek küllemében ezt látom, van egy nemzetközi standard, amit mindenki követ, legalább is Európában biztosan. Ez nem feltétlenül baj, egészen addig amíg tudjuk, mi az, amit nekünk ebből fel kell használni, és adoptálható a mi piacunkra és mi az, ami nem.
Az teljesen biztos, hogy alapvető különbségek vannak a már említett nyugati piac (brit, francia, spanyol, olasz) ingerküszöbe és a miénk közt. Annak pedig egyáltalán nem örülök, hogy a mai napig képtelenek vagyunk az alapanyag készleteinket legalább 50-60 százalékban magyar termékekből feltölteni. Ez is egy alapvető probléma, az igaz ugyan, hogy van fejlődés, de a magyar termelőkre ráfér a támogatás és sokkal szorosabban kellene nekünk séfeknek velük együtt dolgozni, még az eddigieknél is jobban.
Jó példa erre gyakorlatilag Észak – Európa. Gondolj bele, hogy 15 éve hol hallottál te bármit is Dán konyháról, vagy esetleg Norvégről, most meg ripityára verik a világot. Elindultak egy tudatos úton, aminek az alapja nem a “mi kell egy étel megalkotásához”, sokkal inkább a “mink van hozzá”. Ez az a szemlélet amire nekünk is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítanunk, és ezért kell a magyar alapanyagot támogatni, és segíteni.

A kiszámíthatóság ezzel együtt lesz magától értetődő. Van egyáltalán arra lehetőség ebben a komplikált helyzetben, hogy a munkavállalók és a tulajdonosok elvárásai közeledjenek egymáshoz. A válságból kilábalás létrehozhat egy olyan összefogást, amely építheti a jövőben a vendéglátói közösséget?

Nem hiszek a rövid távú megoldásokban, azt gondolom nem kérdés az, hogy hathatós és drasztikus változások kellenek. Szemléletváltás kell először is méghozzá munkavállalói részről, meg kell érteni végre hogy vannak jogaink, ugyan úgy, mint más iparágban dolgozóknak is, továbbá felelősségünk is a munka adó felé, az elvégzett munkánkra. Ennek a két
dolognak dogmatikusan kellene működnie. Valamit, valamiért. A munkáltatóknak pedig azt kell megérteniük, hogy mit jelent vállalkozni, azt gondolom nagyon kevés az a vállalkozó, aki nem csak a saját márkát nézi, ha üzletről van szó. A vendéglátás egy bizalmi szolgáltatás, egy felől a vendég bizalma, másfelől a vendéglátóé, az pedig a személyzet és a tulajdonos, eleve egy csapat. Kell az összhang, nem kérdés.

Van esély arra, hogy kialakuljon a vendéglátásnak egy olyan formája, amely méltányosabb, etikusabb mindkét oldalról?

Ez az egyetlen esély, nem ismerek másikat.

A koronavírus okozta világjárvány rámutatott, hogy nem lehet halogatni tovább az átalakulást és fel kell tárni azokat a rendszereket, amelyek megmutatják ennek az iparágnak a maitól gyökeresen eltérő módjait. Te mit gondolsz merre kellene fejlődnie ennek a szektornak?

Mindenképpen egy fenntarthatóbb, és igazságosabb rendszerre kell törekednünk a jövőben, hiszen a mostani példa is tökéletesen megmutatta a problémákat, amiket említettem. A jövőben két szempont lehet borzasztóan fontos. Az egyik az, hogy felmérjük azokat az
üzleti modelleket, amik a magyar piacra, nem pedig a turisztikára építhetőek, ez kulcsfontosságú. A második, hogy csak azt vegyük át más piacokról (akár nyugatról), ami itt működőképes, vagy elengedhetetlen, például a már említett tisztességes munkaviszonyok.

Azt látjuk, hogy most egységes üzenetet küldeni a döntéshozóknak, hogy változásokra van szükség? Fontos, hogy létrejöjjön egy egységes szemlélet a szektorban dolgozók között?

Mindennél fontosabb, sosem volt ennél aktuálisabb. Meg kell érteni, hogy az elmúlt években, évtizedekben a magyar turizmus, és vendéglátás akkora utat járt be, hogy komoly iparággá nőtte ki magát a magyar gazdaságban, egy erős résztvevő lehet, így ezt nem szabad a szőnyeg alá söpörni, törődni kell vele, és fejleszteni.

Beszélnünk kell az összefogás fontosságáról, hogy a jövőben egy sokkal etikusabb rendszerben tudjanak dolgozni és hogy az igények eljussanak azokhoz, akik ebbe az irányba terelhetik a vendéglátói közösséget?

Természetesen a kommunikációt el kell kezdeni, a lehető leggyorsabban. Rengeteg szempont találkozik, kell a kompromisszum készség, de ettől függetlenül kellenek az alapvetések is, azok a megkérdőjelezhetetlen jogok, amik egységesen minden gazdasági résztvevő előnyére válhatnak a jövőben. Gondolok ez alatt a munkavállalók jogaira, a vállalkozók terheinek enyhítésére például.

Érezhető, hogy általános aggodalom uralkodik a levegőben. Mindenki fél, hogy elveszti a munkáját, a megélhetését, azt, amit egy életen át épített. Most még nagyobb szükség van arra, hogy az emberek megosszák az ötleteiket egymás között, hogy edukálják a közösséget?

Természetesen fontos hogy nyugodtak maradjunk a kialakult helyzetben, a pánikhangulat nem segít. Jelenleg én sem a szakmámban dolgozom, teljesen más irányba indultam el, mivel a kényszer rávitt. Egy felől ez nem baj, mert mást is látok, új kapcsolatokat alakíthatok ki, és ez azt gondolom, az sosem baj, csak egy kis leleményességre és akaratra van szükség túlélni ezt a helyzetet.

A szektorban dolgozóknak, szakembereknek, újságíróknak most mi a legfontosabb
feladata?

Hangot kell adniuk az elkerülhetetlen változás fontosságának a szektorban!

Magukra hagyták az embereket, a vállalkozásokat a vendéglátáson belül? A kormányzati döntések milyen formában hatottak Rájuk?

Magukra, de ahogy mondtam már korábban is, ahogy már mondtam ez nem a koronavírussal kezdődött, így természetes hogy a döntések katasztrofális hatással voltak az egész szektorra.

Politikai kérdés lett a vendéglátás? A szektorban dolgozók, szereplők elég erősek tudnak lenni, hogy tényleges változásokat tudjanak elérni, legyen az politikai, vagy szakmai?

Vannak az egyenlők, meg az egyenlőbbek ezt tudjuk, ez nem csak a vendéglátásra igaz, és ezt a magyar ember pontosan tudja. Kénytelenek leszünk erősek lenni, nincs más választásunk, meg kell harcolnunk azért ami megillet minket, részemről ebből nem engedek.

Az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül a vendéglátás. Nem gondoljátok, hogy ebben a helyzetben méltatlanul bánnak ezzel a szektorral? Lehet pozitív változásokra számítani? A nyugati példákból tanulnunk kellene?

Abban az esetben igen, ha az adott példa átemelhető a mi piacunkra, természetesen ehhez komoly elemzések szükségesek. A mi úgynevezett gasztroforradalmunk is egy nyugati modellen alapul, az éttermek küllemétől kezdve, az ételek tálalásán át egészen a felszolgálásig minden.

Budapest most úgy tűnik teljesen elesett. Mik a tapasztalatok vidék – főváros viszonylatában?

Nem hallok sokkal biztatóbb dolgokat vidékről sem, kollektív baj van.

Reménykedve állsz a jövő elé? Van esély arra, hogy az éttermi ipar, a turizmus visszaálljon a 2019 – es szintre?

Nem hiszem 2021-ben teljes egészében visszaállna a rend, azt gondolom a sebek sokáig fognak forrni. Örülnék, ha a jelenlegi éttermek fele legalább talpon maradna, szerintem így is elég optimista vagyok.

Mi fog most a közeljövőben történni a szektorral, az emberekkel, a vendégekkel? Lehet pozitívan tekinteni a jövőre? Illetve vannak pozitívumai a mostani pandémiának?

A közeljövőben mindenképpen a túlélésre kell, hogy koncentrálódjon, azt gondolom, hogy egyénileg, és vállalkozói szinten is minimalizálni kell a kiadásainkat, ez az első. Az marad talpon hosszú távon, aki “normál” időszakban is képes a kiadásait realizálni, és megfelelő mennyiségű tőkét képes felhalmozni. Mindig optimistán kell a jövőbe tekinteni, de realistán viselkedni, és dönteni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.